A Napóleon hatalmára végső csapást mérő grandiózus ütközet első összecsapására június 18-án került sor a francia és a vele szemben álló angol, porosz és holland erők között. Napóleon kora tavasszal szökött meg Elba szigetéről, ahová előző évben száműzték őt az angol–porosz–orosz–osztrák szövetséges hatalmak. Először Párizsba ment, ahol ismét megkoronáztatta magát, majd sebtében összetrombitált haderejével északra vonult, hogy megakadályozza a Wellington herceg vezette angol–holland hadak egyesülését a porosz Blücher marsall seregeivel.
Bár Napóleon kezdetben elkönyvelhetett bizonyos harci sikereket, terve végül nem sikerült, hatalmas emberveszteséggel járó, kíméletlen vérfürdő során megsemmisítő vereséget szenvedett az angol–porosz– holland egyesített erőktől. Csak a csata első tíz órájában több mint tízezer ember vesztette életét, de az ütközet végére csaknem harmincezer halott maradt a harctéren, és a sebesültek száma is legalább ugyanennyi volt. Napóleon a vereség után hiába menekült Párizsba, ellenfelei rövid időn belül elfogták, és az Atlanti-óceán déli részén lévő Szent Ilona szigetére száműzték, és ott is halt meg hat évvel később.
