A Northwestern Egyetem tudósai eredményeiket a PLOS Biology folyóiratban ismertetik. A vizsgálat során a kutatók azt elemezték, hogy a gyermekek agya zajos környezetben miként képes dekódolni a beszédet, a hangoknak a jelentéshez való kapcsolása ugyanis kulcsfontosságú a későbbi írási és olvasási készségek szempontjából.
„A beszéd, a kommunikáció segíti elő a gyermekek nyelvi fejlődését, megtanítva őket megkülönböztetni, hogy mely hangok fontosak, s melyek nem. A mindennapjainkat betöltő háttérzaj azonban megnehezíti a kommunikációt, megterheli az agyat, amely különösen nehezen birkózik meg a mássalhangzókkal. Amennyiben a gyermek a háttérzajok miatt nem tudja a hangokat a megfelelő tartalomhoz kapcsolni, esetében nem fejlődnek ki a sikeres iskolai előmenetelhez szükséges nyelvi készségek” – magyarázta Nina Kraus, a Northwestern Egyetem idegtudományi laboratóriumának igazgatója, a tanulmány vezető szerzője.
A kutatás keretében az idegsejtek elektromos tevékenységét valós időben vizsgáló eljárás, elektro-enkefalográfia (EEG) segítségével 3 éves gyermekeknél tesztelték az agy hangokra való reagálását. Ennek alapján dolgoztak ki egy olyan modellt, amely alapján megbízhatóan megjósolható, miként teljesítenek a gyermekek a korai készségfelmérési teszteken, valamint lesznek-e írási-olvasási nehézségeik az iskolában.
Nina Kraus ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a bonyolult és drága eljárás a közeljövőben aligha terjed el a mindennapi gyakorlatban, ráadásul további kutatások is szükségesek a módszer tökéletesítéséhez, hogy sokkal fiatalabb korban is lehessen tesztelni, miként dekódolja a hangokat a gyermek agya. Reményei szerint azonban a módszer távlatilag az újszülöttek hallásvizsgálata során alkalmazott rutineljárássá válik.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!