Egyre rosszabb a helyzet az óceánokban

Jelentősen csökken a tengeri élőlények száma, ami fajok eltűnéséhez, élelmezési problémákhoz vezethet.

Az elmúlt négy évtizedben a tengeri emlősök, madarak, hüllők és halak egyedszáma átlagosan a felére csökkent, erre hívta fel a figyelmet a Természetvédelmi Világalap (WWF) Élő bolygó címet viselő jelentésének tengerek egészségéről szóló, rendkívüli kiadása. A friss világméretű felmérésből az is kiderült, az egyre apadó számú halpopulációk mellett a halfajok létezéséhez fontos, és az emberek számára is értékes korallzátonyok, mangroveerdők és hínárasok kiterjedése is folyamatosan zsugorodik.

A kutatás 1234 faj 5829 populációját vizsgálta, majdnem a dupláját a korábbi vizsgálatokban szereplő mennyiségnek. Az adatok szerint a legnagyobb léptékű populációcsökkenés a kereskedelmi és megélhetési halászat – és így a globális élelmiszer-ellátás – számára létfontosságú halfajokat érinti. A jelentés a kereskedelmi halállományokat ért jelentős veszteség mellett beszámol a leggyakrabban fogyasztott halak – köztük a tonhal, illetve a makréla – 74 százalékos eltűnéséről.

Habár az óceánok túlhasználata jelenti az egyik legnagyobb fenyegetést a biodiverzitásra (biológiai sokféleségre), a vizsgálat szerint az éghajlatváltozás is sokkal nagyobb változást idéz elő az óceánokban, mint eddig bármi más az elmúlt több millió évben. Az emelkedő hőmérséklet és a szén-dioxid-kibocsátás által okozott savasodás súlyosbítja a túlhalászás és a többi fenyegetés (élőhelyek pusztulása, szennyezések) negatív hatásait. A jelentés arra is figyelmeztet, az éghajlatváltozás miatt 2050-re eltűnhetnek a korallzátonyok az egész Földről. Ez azért súlyos probléma, mert a tengeri állatfajok több mint 25 százaléka él korallzátonyokban, továbbá az ott élő, vizsgált halfajok 34 százalékos csökkenést mutattak már 1979 és 2010 között, illetve ezek a zátonyok körülbelül 850 millió ember számára bírnak valamilyen gazdasági, társadalmi vagy kulturális jelentőséggel. Eltűnésük tehát hatalmas veszteség lenne.

„Ezt a jelentést sürgős jelleggel tettük közzé, hogy a lehető legaktuálisabb képet mutassuk az óceánok állapotáról” – nyilatkozta Marco Lambertini, a WWF nemzetközi igazgatója. Mint mondta, egyetlen emberöltő alatt az emberi tevékenység súlyosan károsította az óceánokat azzal, hogy sokkal gyorsabban és nagyobb ütemben folyik a halászat annál, mint ahogy a halak szaporodni tudnának, miközben ívóhelyeiket is tönkreteszik. – Jelentős változtatásokra van szükség ahhoz, hogy a jövő generációi is élettel teli óceánokkal találkozhassanak – szögezte le.

Lambertini kifejtette, az egyre nagyobb méreteket öltő, kizsákmányoló halászat idővel könnyen megfoszthatja az embereket egy alapvető élelmiszer- és bevételi forrástól. A túlhalászat, a tengeri élőhelyek elpusztítása és az éghajlatváltozás az egész emberiséget érintő következményekkel jár. Ezek leginkább azokat a szegény közösségeket sújtják, amelyeknek elsődleges megélhetési forrása a tenger.

Azonban ez még nem egy megállíthatatlan folyamat; az óceán megújuló erőforrás, képes ellátni a következő generációkat, ha hatékonyan kezelik a fennálló problémákat. A WWF jelentésében a szerzők kifejtették azt is, milyen módszerekkel tudják a kormányok, a vállalatok és a közösségek megvédeni az élő óceánokat. „A legfontosabb intézkedések közé tartozik a természetes tengeri élőhelyek megóvása és »újjáépítése«, a felelősségteljes fogyasztás és a fenntarthatóság előtérbe helyezése” – írták.

Érdemes megjegyezni, hogy a világalap tájékoztatása szerint még ebben a hónapban az ENSZ égisze alatt nemzetközi megállapodás születhet az úgynevezett 2030-as fenntartható fejlődési menetrendről, amelyben első helyen szerepel a szegénység csökkentése és az élelmiszer-biztonság növelése. Ennek közvetlen hatásai vannak az óceánok állapotára is.

A szervezet úgy véli, létfontosságú, hogy az említett fejlesztési célok megvalósítása és a menetrend politikai és pénzügyi lebonyolítása során kiemelten vegyék figyelembe az élőhelyek pusztulását, a túlhalászást, az illegális halászatot és a tengerszennyezést, mielőtt túl késő lenne.