Markus Rex, a karlsruhei Alfred Wegener Sarkvidék- és Tengerkutató Intézet (AWI) munkatársa számolt be a veszélyről az intézet vizsgálatai alapján.
Amennyiben a klímakörülmények nem változnak az északi sarkvidék felett, a veszélyes UV-sugárzás márciusban és áprilisban az északi féltekén olyan méreteket ölthet, mint máskor nyár közepén. Ráadásul mivel a nap nem fog égetőbbnek tűnni, mint egyébként, az emberek hamar leéghetnek a szabadban – véli a szakértő.
Elsősorban a világos bőrűek és a szabadban napvédelem nélkül játszó gyerekek kerülhetnek veszélybe. Az erős UV-sugárzás hatásaitól a növények és az Északi-tenger algái is szenvedhetnek, melyek az egészen a bálnákig nyúló táplálkozási lánc alapját biztosítják.
Az AWI szerint az Arktisz felett egy egyelőre stabil alacsony légnyomású örvény alakult ki, amelyben 20 kilométeres magasságban szélsőséges, mínusz 90 Celsius-fokos hőmérséklet uralkodik.
Már mínusz 78 Celsius-fokon kialakulnak úgynevezett sztratoszférikus felhők, amelyek az emberi tevékenység következtében a környezetbe került fluor-klór-szénhidrogének (FCKW-k) révén lebontják az ózont. Az FCKW-k önmagukban kisebb mértékben okoznak ózoncsökkenést, a nagy hideg hatására viszont agresszívvé válnak.
Február közepéig „az ózon több mint egynegyede elbomlik” az északi sarkvidék felett az AWI szerint. A légköri körülmények arra utalnak, hogy az ózonbomlás mértéke még a 2010–2011-es télen mért eddigi csúcsot is túlszárnyalhatja. 2011-ben az Arktisz feletti ózonrétegben akkora lyuk tátongott, mint Németország területének negyvenszerese.
Ha a tartós alacsony légnyomású örvény nem oszlik fel, Rex szerint jóval nagyobb lyuk alakulhat ki az ózonrétegben, amelynek hatásai akár Észak-Olaszországot is elérhetik. A kutatók egyelőre nem tudják megjósolni, hogy vajon még időben feloszlik-e az örvény.
