A tudóst, aki kedden hunyt el Santa Barbarában, 1998-ban a sűrűségfunkcionál-elmélet fejlesztéséért tüntették ki a tudományos elismeréssel.
Kohn 1939-ben, 16 évesen egy gyermektranszporttal menekült el Ausztriából a nácik elől. „Szülőhazámra, Ausztriára mindig fájdalommal gondolok – és ez már mindig így marad” – írta korábban a tudós, akiben mély nyomokat hagyott a náci terror, valamint szülei és több rokona meggyilkolása. Ugyanakkor mindig szívesen dolgozott együtt egy vagy két generációval fiatalabb osztrákokkal.
Az amerikai állampolgárságot 1957-ben kapta meg, 1996-ban elfogadta a bécsi Műszaki Főiskola tiszteletbeli doktori címét, később számos osztrák kitüntetést kapott munkájáért.
Tudományos karrierjét Torontóban kezdte, majd a Harvard Egyetemen, Pittsburghben, Koppenhágában, Párizsban, San Diegóban és Santa Barbarán folytatta. Utóbbi helyszínen 1979 és 1984 között a Kaliforniai Egyetem elméleti fizikai intézetének első igazgatója volt. Nyugdíjazása után is kutatóprofesszorként dolgozott.
1998-ban a brit John Pople kutatóval közösen kapta a kémiai Nobel-díjat a kvantumkémiai számítások elméletének, a sűrűségfunkcionál-elméletnek (DFT) a fejlesztésében végzett kutatásaiért.
A DFT a molekulákat kvantummechanikai módszerekkel tanulmányozó kvantumkémia egyik irányzata. A hagyományos módszerek a hullámfüggvényre építenek, míg a sűrűségfunkcionál-elmélet kísérlet arra, hogy csupán az elektronsűrűséggel dolgozzanak a kutatók. A DFT egy olyan megközelítési mód, amely az atomok szintjén írja le, mi játszódik le szilárd testekben és molekulákban.
Az, hogy fizikusként „rossz” Nobel-díjjal tüntették ki, elmondása szerint sohasem zavarta Kohnt.
