A Longquan (Sárkányforrás) nevű templom a Liao-dinasztia (907–1125) idején épült, s épp tíz éve, hogy közössége arra szánta el magát, a kor új eszközeit is a buddhizmus, a hagyományos kínai kultúra szolgálatába állítja. 2006-ban már blogokat, mikroblogokat indítottak kilenc nyelven.
A képregények, animációk és az internetes megjelenés, az online ismeretterjesztő publikációk mellett a robot inkább egyfajta színt hozott a templom életébe, hiszen egyébként köztudottan az ország elismerten egyik legképzettebb szerzetesi közössége él és dolgozik a falai között. Jelentős kutatói munkát is végeznek.
A Hszian’er nevű, 60 centiméter magas robot inkább egy szerzetesnövendéket ábrázoló rajzfilmfigurára emlékeztet: sárga köpenyt visel, és borotvált a feje. Két kezében a melle előtt egy érintőképernyőt tart. A képernyőn szereplő húsz egyszerű kérdésre tud válaszolni, rejtett kerekei segítségével hétféle mozgásra képes.
A kis robot gondolatának szülőatyja, Hszianfan mester azt nyilatkozta, hogy Hszian’er – a tudomány és a vallás ötvözésével – kiváló megtestesítője a buddhizmus bölcsességének. Mint fogalmazott, a kettő ugyanis nem zárja ki egymást, nincsenek ellentmondásban.
A mester szerint az okostelefonok uralta társadalomban mind nagyobb szükség van a buddhizmusra, amely betölti a felgyorsult világban keletkező űrt, gondozza az emberek lelkét.
Hszina’er, amelynek „saját” mikroblogja is van, hamarosan egy nagyobb tudású társat kap.
