„Az elméletem szerint télen sokkal több víz van a talajban, amelyet ráadásul hó is borít. Tehát ez a tömeg ránehezedik a gyűrűre. Amikor a nyári melegben ez a plusz tömeg elolvad és elpárolog, akkor a gyűrű megnyúlik egy picit” – mondta Rolf Hut, a delfti műszaki egyetem munkatársa az Európai Földtudományok Egyesületének (EGU) bécsi közgyűlésén.
Amennyiben ez igaz, akkor az LHC-t a csapadék és a hidrológia egyéb aspektusainak tanulmányozására és nem csupán a világegyetem titkainak fürkészésére lehetne használni – írta a BBC News.
A gyorsító méretének változásait a benne ütköztetett részecskenyalábok viselkedésének megváltozásával tudják nyomon követni, miközben ugyanis az üzemeltető kutatók korrigálják a részecskék megváltozott mozgását, pontos adatokat szerezhetnek a berendezés hosszának változásáról.
A delfti műszaki egyetem kutatói azt tervezik, hogy a nehézségi erő változásának mérésére szolgáló gravimétereket helyeznek a gyorsítóba elméletük további tanulmányozása céljából.
A világ legnagyobb kísérleti berendezése Genf mellett, a francia–svájci határon 100 méter mélyen, egy 27 kilométeres, 3 méter átmérőjű alagútban üzemel, ahol a csaknem a fény sebességére felgyorsított, egymással szemben haladó részecskenyalábokat ütköztetnek.
A 2015 áprilisában újraindított LHC két évig átfogó modernizáláson esett át, jelentősen megnövelték a teljesítményét. A tudósok ettől többek közt azt remélik, hogy az ütközések nyomán bizonyítékot találnak a sötét anyag létezésére és információkat szereznek annak összetételéről. Legutóbb a Higgs-bozonnál is nehezebb részecskére bukkantak a kutatók.
