Hétfőn nyitotta meg a Magyar Természetvédők Szövetsége a képviselői irodaházban Budapesten azt a kiállítást, amely a csernobili katasztrófa utáni három évtized tanulságait próbálja felvillantani. A megnyitón Sallai Róbert Benedek, az LMP országgyűlési képviselője és Bencsik János államtitkár beszélt, az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottságának elnöke, illetve alelnöke.
Itt Sallai elmondta: bármikor megismétlődhet a csernobili atomkatasztrófa, hiszen ma is üzemelnek ilyen reaktorok Ukrajnában. Másrészt a mai napig nem tudjuk, hogy pontosan hány áldozatot szedett Csernobil, hány rákos vagy pajzsmirigy-megbetegedés történt vagy hány kényszerabortuszt végeztek a sugárzás miatt. Hozzátette:
Magyarországnak is van felelőssége a jövő kapcsán, hogy milyen energiaforrást választ és hogy hogy áll Ukrajnához.
– Még a legmodernebb technológia is, benne van a hiba lehetősége, ezért kell a lehető legnagyobb körültekintéssel megelőzni a bajt – mondta Bencsik János államtitkár, aki szerint ezres, tízezres nagyságrendben van a közvetlen áldozatok száma és tízezres nagyságrendben a meg nem született gyermekeké. Ez, mint mondta, egy háborús cselekmény áldozatainak számával vetekszik. Némi burkolt kormánykritikát is megfogalmazott az államtitkár, mondván:
fontos, hogy a nukleáris beruházásokkal kapcsolatban a biztonsági háttéren kívül minden döntés nyilvános legyen
ezzel szemben sokszor a gazdasági szempontú információk titkosak, márpedig – mint mondta – ha csak gazdasági megfontolások alapján hozunk döntéseket, akkor nagyobb az ilyen hibák lehetősége,
márpedig sajnos hajlamosak vagyunk a rövidtávú gazdasági növekedést előtérbe helyezni, a hosszabb távú hatásokkal nem foglalkozunk.
Éger Ákos, a Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetője az „ukrán rulettről” beszélt és a jelenlegi kockázatokról. Mint mondta, Ukrajnának négy Csernobil-korú atomerőműve van, és a bennük levő 15 reaktorból 12 élettartamának meghosszabbítását tervezi. Felemlegette a szovjet vezetés felelősségét abban, ahogyan elkenték az egész balesetet, és hangsúlyozta, Fukusima megmutatta, hogy más berendezkedésű országokban is történhet ilyesmi. Egyébként keleti szomszédunk eleve számos nemzetközi szerződést sért azzal, hogy a meghosszabbítgatások kapcsán sem a környező országok álláspontját nem kérte ki, sem környezeti hatásvizsgálatot nem végzett.
Pedig ez feltétele is volt annak a 300+300 millió eurós kölcsönnek, amit az Európai Atomenergia Közösség és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank az erőművek biztonságának a fejlesztésére és nem az élettartam-hosszabbításra adott.
Azaz az EU adófizetőinek pénzéből kockáztatják az EU állampolgárainak életét és biztonságát
– ezt már az MNO-nak mondta Éger – aki egyébként tavaly járt kint Csernobilban és abban a 30 kilométeres övezetben, amelyet a reaktor balesete óta lezártak.
Az elsődleges kockázat természetesen a betonszarkofág elöregedése; a szerkezet utódjának már 2005-ben el kellett volna készülnie, azóta sem fejezték be, A régi viszont hamar összeomolhat – mondta a természetvédő. Ugyanakkor amerikai szakértők szerint a növényzet, például a természetellenesen lassan lebomló avar igencsak gyúlékony; ha kigyulladna, akkor a füsttel az atomreaktor balesetéből származó rengeteg cézium is messzire eljuthatna. Mint Éger utalt rá, alig egy éve valóban volt ilyen erdőtűz Csernobil környékén.
Azonban az ukrán kormányzat ezt is elhallgatta, amíg lehetett, éppen úgy, ahogy Csernobil kapcsán hallgattak a szovjetek. Hiszen – mondta Éger –
ugyanazok az emberek ülnek a különféle szakfelügyeletek és hivatalok élén, mint a szovjet érában.
Emellett ott van a zaporozsjei erőmű mint kiemelt kockázat.
Ez a világ harmadik legnagyobb atomerőműve a maga 6000 megawattos teljesítményével, és alig 200 kilométerre található a háborús övezettől. A képen látható tárolókban vannak a kiégett, erősen sugárzó fűtőelemek. Éger idézte a reaktor főmérnökét, aki elmondta, hogy ezeket a reaktorokat nem háborúra tervezték, és ha bomba- vagy rakétatalálat éri a tárolókat, akkor a sugárzás kiszabadul.
Ismert: az ukrán fővárostól alig kb. 100 kilométerre létesített Lenin atomerőműben az 1986. április 26-i katasztrófát emberi hiba – egy rosszul megtervezett, teljesen szabálytalanul végrehajtott kísérlet – okozta: a négyes blokk reaktorának teljesítményét drámai módon, 20-30 százalék körülire csökkentették, és nem kapcsolták be a póthűtőrendszert. Az ellenőrizhetetlenné vált reaktor szétrobbant és lángra gyulladt, elképesztő mennyiségű sugárzó anyagot juttatva a környezetbe. A tűzoltókat és a mentésben részt vevőket óriási adag sugárzás érte, a kitelepítések a szennyezett területről csak másfél nappal később kezdődtek meg, a szovjet vezetés pedig napokig próbálta eltussolni a történteket, csak a nemzetközi közvélemény nyomásának engedve számolt be róla. Bár a robbanás következtében hivatalosan 56 ember halt meg, a Greenpeace szerint azóta mintegy kétszázezer ember nyögi a sugárzás következményeit.
Egyesek szerint a csernobili katasztrófa, a szovjet mismásolás és a kitörő botrány verte be az utolsó szöget a szovjet világ koporsójába. Csernobilt azóta egyébként visszavette az erdő – kollégánk pedig nemrég járt is a 30 kilométeres sugarú lezárt övezetben. Bármit is tartsunk azonban az atomenergiáról, úgy tűnik, nemhogy nem fogják vissza a reaktorok építését, éppen ellenkezőleg: 2020-ig egyre több atomerőmű áll üzembe világszere.
