Zombi reaktorok harminc évvel Csernobil után

A Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetője „ukrán rulettről” beszélt egy hétfői rendezvényen.

Pedig ez feltétele is volt annak a 300+300 millió eurós kölcsönnek, amit az Európai Atomenergia Közösség és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank az erőművek biztonságának a fejlesztésére és nem az élettartam-hosszabbításra adott.

Azaz az EU adófizetőinek pénzéből kockáztatják az EU állampolgárainak életét és biztonságát

– ezt már az MNO-nak mondta Éger – aki egyébként tavaly járt kint Csernobilban és abban a 30 kilométeres övezetben, amelyet a reaktor balesete óta lezártak.

Az elsődleges kockázat természetesen a betonszarkofág elöregedése; a szerkezet utódjának már 2005-ben el kellett volna készülnie, azóta sem fejezték be, A régi viszont hamar összeomolhat – mondta a természetvédő. Ugyanakkor amerikai szakértők szerint a növényzet, például a természetellenesen lassan lebomló avar igencsak gyúlékony; ha kigyulladna, akkor a füsttel az atomreaktor balesetéből származó rengeteg cézium is messzire eljuthatna. Mint Éger utalt rá, alig egy éve valóban volt ilyen erdőtűz Csernobil környékén.

Azonban az ukrán kormányzat ezt is elhallgatta, amíg lehetett, éppen úgy, ahogy Csernobil kapcsán hallgattak a szovjetek. Hiszen – mondta Éger –

ugyanazok az emberek ülnek a különféle szakfelügyeletek és hivatalok élén, mint a szovjet érában.

Emellett ott van a zaporozsjei erőmű mint kiemelt kockázat.

Ez a világ harmadik legnagyobb atomerőműve a maga 6000 megawattos teljesítményével, és alig 200 kilométerre található a háborús övezettől. A képen látható tárolókban vannak a kiégett, erősen sugárzó fűtőelemek. Éger idézte a reaktor főmérnökét, aki elmondta, hogy ezeket a reaktorokat nem háborúra tervezték, és ha bomba- vagy rakétatalálat éri a tárolókat, akkor a sugárzás kiszabadul.

Ismert: az ukrán fővárostól alig kb. 100 kilométerre létesített Lenin atomerőműben az 1986. április 26-i katasztrófát emberi hiba – egy rosszul megtervezett, teljesen szabálytalanul végrehajtott kísérlet – okozta: a négyes blokk reaktorának teljesítményét drámai módon, 20-30 százalék körülire csökkentették, és nem kapcsolták be a póthűtőrendszert. Az ellenőrizhetetlenné vált reaktor szétrobbant és lángra gyulladt, elképesztő mennyiségű sugárzó anyagot juttatva a környezetbe. A tűzoltókat és a mentésben részt vevőket óriási adag sugárzás érte, a kitelepítések a szennyezett területről csak másfél nappal később kezdődtek meg, a szovjet vezetés pedig napokig próbálta eltussolni a történteket, csak a nemzetközi közvélemény nyomásának engedve számolt be róla. Bár a robbanás következtében hivatalosan 56 ember halt meg, a Greenpeace szerint azóta mintegy kétszázezer ember nyögi a sugárzás következményeit.

Egyesek szerint a csernobili katasztrófa, a szovjet mismásolás és a kitörő botrány verte be az utolsó szöget a szovjet világ koporsójába. Csernobilt azóta egyébként visszavette az erdő – kollégánk pedig nemrég járt is a 30 kilométeres sugarú lezárt övezetben. Bármit is tartsunk azonban az atomenergiáról, úgy tűnik, nemhogy nem fogják vissza a reaktorok építését, éppen ellenkezőleg: 2020-ig egyre több atomerőmű áll üzembe világszere.