Hol van már a férfi-fogamzásgátló?

A múltban nem kis részben a társadalmi ellenállás miatt haltak el a hasonló projektek.

Hormontartalmú vagy hormonmentes gyógyszerekkel elérjük, hogy az agyban lévő hipotalamusz és az agyalapi mirigy ne termeljen olyan hormonokat – a tüszőserkentő és a sárgatestserkentő hormont –, amelyek beindítják a herékben a tesztoszteron-, illetve a hímivarsejt-termelést. Ez megakadályozza a megtermékenyítést, ugyanakkor külső tesztoszteronpótlásra van szükség, hiszen e nemi hormon számos más szempontból is fontos, ilyen az izomerő fenntartása, a csontozat fejlődése és a szexuális vágy.

Az eddigi legígéretesebbnek tűnő férfi-fogamzásgátló hatóanyag a gosszipol volt, amellyel a hetvenes–nyolcvanas években hosszasan kísérleteztek. Kínában több ezer férfinek adtak belőle, és kezdetben úgy tűnt, hogy hatásos. Csakhogy hamarosan kiderült, hogy vállalhatatlan mellékhatásai is vannak. A páciensek vérében vészesen lecsökkent a kálium szintje, és miután abbahagyták a szedést, nem mindegyikőjüknek tért vissza a termékenyítőképessége a korábbi szintre. Emellett a szer a spermiumképzésben szerepet játszó szerveket is károsította. A kísérletek végül – sok más klinikai vizsgálathoz hasonlóan – kudarccal végződtek.

E sikertelenség indította be olyan módszerek fejlesztését, amelyek nem a termelődő spermiumok számát próbálták csökkenteni, hanem kijutásukat igyekeznek megakadályozni. Véletlenül fedezték fel, hogy egyes gyógyszerek mellékhatásaként a férfi szexuális funkciói érintetlenek maradnak, de az ejakuláció elmarad. Ezt a hatást próbálják jelenleg is egyes kutatók kihasználni fogamzásgátlásra. Még előrehaladottabb állapotban vannak azok a kutatások, amelyek injekcióval bejuttatott gélszerű anyaggal igyekeznek visszatartani a spermiumokat. A hírek szerint a termék emberi tesztelése akár hónapokon belül elkezdődhet.

Nemrég kürtölte világgá a kaliforniai Berkeley-ben működő Parsemus Alapítvány, hogy az általa finanszírozott kutatások újabb mérföldkövet értek el: a férfifogamzásgátló-módszerük a korábbi majomtesztek után most nyúlban is hatékonynak bizonyult. Itt nem tablettáról van szó, olyan gélt fecskendeznek az alanyok ondóvezetékébe, amely összeállva rugalmas hálót képez a csőben. A háló lyukain keresztül az ondófolyadék átjut, de a spermiumok nem. A kísérletben tizenkét nyulat kezeltek a szerrel. Tizenegynek azonnal eltűntek a spermiumok az ondófolyadékából, a tizenkettedik kezdetben még ürített valamennyi hímivarsejtet, később ő is terméketlenné vált. A hatás egy évig tartott úgy, hogy a nyulak nem kaptak újabb kezelést. Ezután egy másik injekció feloldotta az ondóvezetéket elzáró hálót, és a spermaszám hamar visszatért az eredeti értékre. A ki nem ürülő spermiumokat a nyúl természetes védekezőrendszerének immunsejtjei takarítják el – mint rendesen, ha az állat nem párzik hosszabb időn keresztül.

Az eredményeken felbátorodva az alapítvány nekilátott előkészíteni az emberkísérleteket. Persze az továbbra is kérdés, hogy hány férfi lesz hajlandó akár időlegesen lemondani termékenyítőképességéről, de a kezelés módja – injekció az ondóvezetékbe – is elriaszthat sokakat. Mindezek az aggodalmak pedig a kezelés hatásosságától függetlenül olyannyira lecsökkenthetik a potenciális vevők körét, amely elriaszthatja a gyökeresen új eljárásoktól egyébként is ódzkodó gyógyszergyárakat.