Második lett a magyar csapat egy fizikai világversenyen

A való világból származó problémákat kellett megoldaniuk a diákoknak.

Az IYPT fizikaverseny amolyan szovjet diákbajnokságként kezdte a nyolcvanas években, aztán az internacionalizmus jegyében fokozatosan nemzetközivé tették. Mára a világ egyik legpatinásabb megmérettetésévé nőtte ki magát. Magyarok már negyedszázada vesznek részt rajta, és rögtön 1991-ben (majd 1997-ben újra) meg is nyertük a versenyt. E sikereken kívül 1995-ben voltunk egyszer másodikok, de az elmúlt 19 évben nem sikerült megismételnünk e diadalokat. Egészen mostanáig, ugyanis a június 29. és július 3. között Jekatyerinburgban rendezett idei versenyen újra másodikok lettünk (Kína, Új-Zéland, Szlovákia és Dél-Korea mellett). Az aranyat Szingapúr, Németország, Svájc és Tajvan vihették haza. A magyar csapat tagjai Varga-Umbrich Eszter, Bánóczki Tina, Kádár István, Nagy Balázs és Plaszkó Noel voltak.

– Igyekszünk minden magyar középiskolás számára elérhetővé tenni a versenyt, ezért posztereket, leveleket küldünk szerte az országba. Az idei versenyre tavaly ősszel tartottuk a magyar válogatást. Talán az oroszországi helyszín miatt is, most viszonylag kevesen, alig húszan jelentkeztek. Tavaly Thaiföldre jóval többen szerettek volna menni – kezdi a történetet Hömöstrei Mihály, a magyar csapat vezető felkészítő tanára, aki „civilben” a Budapest XX. Kerületi Német Nemzetiségi Gimnázium és Kollégiumban tanít fizikát. – A jelentkezéssel együtt egy dolgozatot várunk a gyerekektől, amelyben az épp aktuális tizenhét probléma közül kell egyről értekezniük.

De mik is ezek a problémák? Nos, ez az IYPT egyik különlegessége. Ellentétben sok más tanulmányi versenytől, itt nem egy nagyon nehéz dolgozatot kell megoldaniuk a versenyzőknek úgy, hogy a feladatokkal ott találkoznak először. A következő évi feladatokat (vagy problémákat) ugyanis rögtön a verseny után kidolgozzák és nyilvánosságra is hozzák. Amint ebből sejthető, ezek megoldása még így is szörnyen nehéz. Bár kevesebb felsőbb matematika szükségeltetik eredményes megválaszolásukhoz, annál több intuíció, kísérletező véna és legfőképpen az, hogy a gyerekek képesek legyenek a mindennapi életben felmerülő kérdéseket fizikai nézőpontból megközelíteni. – E problémáknak nincs egyetlen helyes megoldásuk, ezért nem is feladatoknak hívják őket. Sokkal inkább kutatási versenyről van szó. Egy tipikus probléma volt az idei versenyen, hogy a két keréken húzható bőröndök zötykölődését hogyan lehet a helyes pakolási módszer, tartási szög, alak, súly megválasztásával csökkenteni, illetve erősíteni. Erre kellett elméleteket alkotni és e hipotéziseket kísérletekben leellenőrizni. (Az összes kérdés megtalálható a verseny magyar honlapján.)

A következő évi megmérettetésre készülő diákoknak tehát egy teljes évük van készülni a problémák megoldására. A magyar versenyzők válogatása az előző év őszén történik. Első körben tíz tanulót választanak ki a jelentkezők közül, őket kezdik tréningezni az Eötvös Loránd Tudományegyetem fizikai tanszékein. A felkészülés közben mutatott teljesítményük alapján választják ki közülük azt az öt versenyzőt, aki elutazhat a versenyre. közöttük ugyanúgy vannak budapestiek, mint vidékiek, elitgimnáziumból és kevésbé híres középiskolákból valók, Hömöstrei Mihály megfogalmazása szerint „zsenik” (egyiküket máris fölvették a Cambridge-i Egyetem fizikaszakára) és jó képességű, szorgalmas diákok.

Amint látható, ezeknek a problémáknak a megoldásai olyan sokfélék lehetnek, hogy nem egyszerű őket a többi versenyző teljesítményétől függetlenül értékelni. Nem is ez történik. Ehelyett úgynevezett fizikai összecsapásokban (physics fight) három csapat mérkőzik egymással. Egyikük előadja az adott problémára kidolgozott megoldási javaslatát, bemutatja kísérleteit. Az egyik ellenfél csapat (hasonlóan a védéseken szereplő opponensekhez) megpróbál fogást találni az ellenfél megoldásain és ízekre cincálni azt. A harmadik csapat szemlélője az egész harcnak, és a végén összefoglalja a történéseket, és a saját megoldásával összevetve értékeli a másik kettő teljesítményét. A zsűri pedig mindezt pontozza. A 2016-os verseny döntője laza öt órában megtekinthető a YouTube-on.

– Az IYPT tehát nem csupán a fizikatudást méri, hanem a kutatói rátermettséget is. Az egész verseny angolul zajlik, ellentétben sok más nemzetközi versennyel, ahol a tanárok előzetesen lefordítják a feladatokat a versenyzők anyanyelvére. A diákoknak érvelni kell saját igazuk mellett – mondja a felkészítőtanár. – Mivel régóta ismerik a problémákat, sokuk igazi szakértőjévé válik a kérdésnek, és gyakran jobban értenek hozzá, mint a zsűri tagjai. Ha a legapróbb gyenge pontra lelnek az ellenfél megoldásaiban, könyörtelenül kihasználják.

Kérdés, hogy mindezen problémák megoldására mennyiben ad kellő felkészültséget a magyar középiskolai fizikaoktatás?

– A „krétaalapú”, túlmatematizált fizikaórák, amelyek még mindig sok iskolát jellemeznek, bizonyosan nem a leghasznosabbak, amikor ilyen, való világból származó kérdésekkel találkoznak a diákok. Az itteni sikerességhez legalább annyira kell a rátermettség és a született tehetség, mint a kitartás és a kísérletezőkedv – tartja Hömöstrei Mihály, aki társaival együtt most elkezd felkészülni a jövő évi, Szingapúrban megrendezendő versenyre.

Az érdeklődők a versennyel kapcsolatos híreket legkönnyebben a magyar IYPT Facebook-oldalán követhetik nyomon.