Talán egyszer két apának is születhet gyereke

Vagy akár csak egyetlennek. Mindez persze még az igen távoli jövő zenéje.

Robert Brown skót botanikus 1827-ben mikroszkópjával hatalmas felfedezést tett. A világon először figyelte meg, ahogy a növényi ivarsejtek összeolvadnak, megtermékenyülnek. A következő évtizedekben aztán a mikroszkópia rohamos fejlődésével megértettük, hogy sejtszinten hogyan megy végbe a szexuális szaporodás. Azóta minden iskolás biológiakönyv elengedhetetlen része, hogy a női petesejtet megtermékenyíti a spermium, örökítőanyagaik összeolvadnak, és olyan molekuláris változások indulnak el a megtermékenyített sejtben (zigótában), amelyek biztosítják az egészséges fejlődés körülményeit. Néhány kivételes esetet leszámítva tehát az embriókhoz női petesejtre és férfi spermiumra is szükség van.

Ezt a fő szabályt – az Independent értékelése szerint „dogmát” – látszanak megkérdőjelezni a Bath-i Egyetem molekuláris genetikusainak eredményei. Ők ugyanis nem petesejteket, hanem szűznemzésből keletkezett, majd osztódásra bírt egérembriósejteket „termékenyítettek meg” hímivarsejtekkel. Majd egészen jó (legalábbis a klónozásnál nagyságrenddel jobb) arányban sikerült az így „normálissá” alakított embrióknak megszületniük, majd többük maga is utódokat nemzett. A sajtó egy része persze rögtön a petesejt hiányára figyelt föl. A tudományos fantasztikum területére továbbfejtve a gondolatmenetet, rögtön kijelentették, hogy a jövőben nem kellenek nők a szaporodáshoz, és két meleg férfinak is lehet közös biológiai gyermeke, sőt egyetlen férfi is megtermékenyítheti saját magát.

Mi inkább nézzük, hogy pontosan mit csináltak az eredményeiket a Nature-ben publikáló a bath-i kutatók Tony Perry vezetésével. Első lépésben mikrobiológiai módszerekkel szűznemzéssel, tehát spermium nélkül egérembriókat hoztak létre, amelyek mind nőstények voltak. Ezek az embriók általában néhány napos korukban elpusztulnak, mert az egészséges fejlődéshez és az életképességhez szükség van a spermium nyújtotta genetikai információra. Viszont a szűznemzéssel fogant embriók sejtjei minden egyéb tekintetben nagyon hasonlóak a természetes testi sejtekhez, legyenek azok bőr- vagy izomsejtek.

Ezután ezen embriók sejtjeibe spermiumokat fecskendeztek. A kezelés hatására pedig a szűznemzett embriók egy része normális embrióvá alakult, amely aztán egészségesen fejlődött tovább. A beavatkozás sikeressége igen magasnak mondható a hasonló kísérleti stádiumban lévő szaporodásbiológiai kísérletekhez képest. A embriók 24 százaléka vált egészségessé. Ezt a számot akkor értékelhetjük megfelelően, ha figyelembe vesszük, hogy a másik divatos laboreljárásban, amelyben részben hasonló módon testi sejtből állítanak elő élőlényt, tehát a klónozáskor alig egy-két százalékos szokott lenni a sikeresség. Összesen harminc egér született így, és többen közülük maguk is utódokat nemzettek. Márpedig a nemzőképesség általában a jó általános egészségi állapot jele.

Tehát a nagy szó ebben a kísérletben az, hogy a testi sejtekhez nagyon hasonló genetikai, mikrobiológiai felszereltségű sejteket sikerült spermiumok segítségével megtermékenyíteni, és ebből egészséges utód jött a világra. Nem kellett az eljáráshoz petesejt.

A kísérletvezető Tony Perry hangsúlyozta, hogy a kísérletsorozat következő lépése az lesz, hogy a technikát megpróbálják igazi testi sejteken, például bőrsejteken alkalmazni. Bár nem biztosak abban, hogy ez sikerülhet-e, annyi bizonyos, hogy a szűznemzéssel létrejött sejtek hasonlóan viselkednek a normális sejtekhez, így elméleti akadálya nincs a dolognak.

Kérdés, hogy mire jó mindez? Ha nem szükséges petesejt a megtermékenyítéshez, akkor elméletileg akár két hím vagy ember esetében két férfi sejtjeiből is létrehozhatóvá válhat a jövőben egy embrió. Így akár születhetnek kétapás gyerekek is, amely esetleg megoldást jelenthet azon meleg párok számára, akik közös biológiai gyereket szeretnének. De ugyanúgy segíthet a technika (megint hangsúlyozzuk: a távoli jövőben) azokon a nőkön, akik valamilyen okból elveszítették termékenységüket, és nem rendelkeznek egészséges petesejtekkel. Így azonban akár egy testi sejtjük is megtermékenyíthetővé válhat. Természetesen a létrehozott embriót egy nőnek azután sikeresen ki kell hordania, de ez már ma is bevett gyakorlat.

Még közelebbi alkalmazása lehet a felfedezésnek a kihalás szélén álló állatfajok megmentése. Szinte hetente érkeznek hírek arról, hogy egy-egy végletesen veszélyeztetett fajból, például egy orrszarvúból már csak néhány egyed él, és valamilyen technikai ok miatt nem is lehet párzásra bírni őket, vagy a nőstények túl öregek már, hogy tőlük egészséges petesejteket nyerjenek. A testi sejtek megtermékenyítésével esetleg könnyebbé válhat az ő mesterséges szaporításuk is.