Tíz éve robbant ki az iPhone-forradalom

Tíz éve mutatták be az okostelefonok T modelljét, az első iPhone-t. Azóta egymilliárdot adtak el belőle.

„Helló! Szereztél egyet az Apple új telefonjából? Meg tudjuk mutatni a nézőknek? Nem?! Hogy a fenébe nem?” – így üvöltözött a BBC egyik producere a brit közszolgálati adó technikai ügyekkel foglalkozó veterán kollégájával, hogy miért tett szert egy darabra az iPhone első generációs készülékéből.

A történetet Rory Cellan-Jones most annak kapcsán idézte fel, hogy az Apple egykori vezére, a 2011-ben elhunyt Steve Jobs ma épp tíz éve mutatta be San Franciscóban az első iPhone-t, a Macworld 2007 elnevezésű termékbemutatón. És már akkor micsoda izgalom kísérte az új telefon megjelenését.

Noha klasszikus értelemben véve nem az iPhone volt az első okostelefon, viszont a benne és rajta alkalmazott megoldások irányt szabtak az infokommunikációnak. Az eszköz formatervezése, innovatív fejlesztései igazodási pontok lettek. Így vagy úgy, de minden nagyobb mobilgyártó Jobsékat figyelte, őket próbálta utánozni, illetve megoldásaikból kiindulva fejlesztette saját okoseszközeit.

Többen találóan a Ford híres T modelljéhez hasonlították az iPhone-t, amely természetesen szintén nem az első automobil volt a gépjármű történelemben, ám a tömeggyártásával, gyártási technológiáival és piaci megoldásaival a közlekedéstörténet egyik fontos igazodási pontjává vált.

Korábban sokan úgy vélték, a hordozható számítógép lenyomja a mobilt. Azaz az érintőképernyős pda-k (personal digital assistant – digitális személyi asszisztens) szépen magukba olvasztják majd a mobiltelefonok funkcióit is. Erre nem egy példát is láttunk, az első okoseszközök ugyanis ilyen hordozható pda-k voltak mobilfunkciókkal, így a 2000-ben kijött Ericsson R380, a 2001-es Kyocera 6035 vagy épp a 2002-es Treo 180.

Ehhez képest ma már látszik, a telefon szívja magába a számítógép-funkciókat. Ebben pedig nagy szerepe van az Apple-nek, amely 2005-től csúcsra járatta a többérintős kijelzőfelület használatát.

A készülék fejlesztését egyébként 2004-ben kezdték el. Jobs a digitális lejátszó, az iPod és a tablet mellett fontosnak tartotta, hogy betörjenek a mobilpiacra is. Ekkor keltették életre a titkos Lila programot (Project Purple), amelyben ezer mérnököt, fejlesztőt gründoltak össze, hogy megkezdjék az okostelefon megalkotását.

A munkálatokba az Apple-vezér bevonta a iMac számítógépek és az iPod formatervezőjét, Jonathan Ive-ot is. Az amerikai techportál, a Wired kulisszák mögé bepillantást nyújtó cikke szerint a harminc hónapig tartó munkálatok 150 millió dollárt emésztettek fel.

Az első generációs készüléket 2007. június 29-én dobták piacra, azóta az összesen hat nemzedéket megélt készülékből több mint egymilliárd példányt adtak el világszerte.

Mi a siker titka? Az, hogy az Apple-nél nagyon arra törekednek, hogy egy lépéssel mindig a riválisok előtt járjanak. Ez az egyre nagyobb konkurencia – egyebek között a Samsung, a Huawei, az LG vagy épp az HTC egyre masszívabb aktivitása – mellett mind kevésbé sikerül, ám sokan esküsznek arra, hogy noha a legdrágábbak a piacon, megbízhatóság szempontjából még mindig az iPhone számít a legjobbnak és legkönnyebben kezelhetőnek. Igaz, nemrég épp a sokat dicsért operációs rendszerét, az iOS-t több kritika is érte, amiért legújabb, 10-es sorozatszámú szériája nagyon hamar lemerítheti az akkumulátorokat – a témáról itt írtunk.

S hogy milyen újításokat hoztak az iPhone-ok az idők során? Íme csak néhány, amely nélkül ma megbolondulna egy közösségi kommunikációra rácsavarodott tech- és dizájnőrült.

A 4-es szériára 2010-ben első ízben került fel előlapi kamera, amellyel pofonegyszerűen, minden komolyabb vesződség nélkül lehetett önarcképet készíteni. Ezzel útjára is indult a megállíthatatlan szelfiforradalom, egyúttal az újítás teret nyitott a videobeszélgetések előtt is. A 4S-nél jelent meg a hangvezérelhető személyi asszisztens, Siri, amely nem mesterséges intelligencia, de például megfelelő kulcsszavakkal jól tud böngészni a neten, vagy akár egy-két faviccet is elmond, ha nagyon szeretnénk.

Az 5S széria 2013-ban elhozta az ujjlenyomat-felismerő funkciót. Ennek segítségével például a képernyőzárhoz nem kell állandóan beütnünk az általunk meghatározott kódot, hanem az eltárolt ujjlenyomatunkat az érintőgombra helyezve egy másodperc alatt megnyithatjuk a képernyőt. Ugyan a funkció állítólag minden biztonsági intézkedés ellenére kijátszható, nagyon praktikus, és hát miért ne kalapálnák ki a hibáit idővel.

Apple-ék legújabb, tavaly piacra dobott 7-es szériájukkal is nagyot kockáztattak: a készüléken megszűnt a klasszikus fülhallgató-bemenet, helyette vagy a töltőre csatlakoztatott fülessel, vagy a vezeték nélküli AirPodszal hallgathatjuk kedvenc zenéinket vagy podcastjeinket.

A nagy kérdés közben az, hogy a vetélytársak egyre komolyabb felzárkózása mellett merre halad tovább az Apple.

Az elmúlt időszak pénzügyi beszámolói szerint ugyanis megtorpanni látszik a vállalat, az eszközeladási számok csökkenőben vannak. Persze egyelőre nagyon nem úgy néz ki, hogy temetni kellene a céget, ahogy ezt nem egy cikkben teszik mostanában.

Az biztos, hogy Jobs halála némileg megtorpantotta a vállalat dinamizmusát. S hiába hangsúlyozza az új vezér, Tim Cook például azt, hogy csodálatos volt 2016, azért a korábbi szárnyalás egyre halványabb emlék lesz.

Így megy ez: az újítók később a kánon őrzőivé válnak, és kiörgednek a forradalomból. A cégnek tehát idővel újabb és újabb ötletekre lesz szüksége, hogy ne jusson a Nokia rettegett sorsára. A finn cég ugyanis a hagyományos mobiltelefonok piacán verhetetlen volt, ám saját operációs rendszerével, majd a windowsos telefonjaival már nem tudott elég innovatív lenni, s hiába vette meg a Microsoft, a korábbi sikertörténetet nem sikerült megismételni. A volt vezetők most visszavásárolták a szebb napokat megélt vállalatot, hogy újra életet leheljenek belé. S noha azért az Apple-t a finnek részéről egyelőre nem sok kihívás éri, nem árt figyelni más irányba: az ázsiai riválisok simán lenyomhatják őket.

###HIRDETES2###