A mozgalom gyorsan terjedt a világ országaiban. A nemzeti társaságok tevékenységének összehangolása érdekében szükségessé vált egy koordináló szervezet létrehozása, e célból alakult meg 1919-ben a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Ligája, a mai Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetsége (IFRC). (Mivel a mozgalom kiterjedt az iszlám országokra is, az eredeti jelkép kiegészült a vörös félholddal.) A föderáció székhelye Genfben, a semleges Svájcban van, de szerte a világon rendelkezik regionális képviseletekkel (1997 óta Budapesten is) a ma már 186 országban tevékenykedő szervezetek munkájának segítésére. Ugyancsak genfi székhellyel működik a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC), amely a svájci semlegesség alapján közvetít a konfliktusokban és felügyeli a humanitárius jogok betartását, köztük a hadifoglyok, a sebesültek, a letartóztatottak, a polgári lakosság, a kulturális és az egészségügyi intézmények védelmét. Ugyancsak az ICRC felügyeli, hogy a nemzeti társaságok tevékenységében érvényesüljön a mozgalom hét alapelve: az emberiesség, a pártatlanság, a semlegesség, a függetlenség, az önkéntesség, az egység és az egyetemesség.
Henri Dunant (aki egyik alapítója volt az Interparlamentáris Uniónak is) tevékenysége elismeréseként 1901-ben Nobel-békedíjat kapott, az általa alapított nemzetközi vöröskereszt pedig eddig háromszor (1917-ben, 1944-ben, majd 1963-ban) részesült ebben az elismerésben.
Magyarország 1881-ben csatlakozott a vöröskereszt-mozgalomhoz, és 1919-es alapítása óta tagja a nemzetközi szervezetnek. Az Országgyűlés 1993. március 30-án törvényt hozott a Magyar Vöröskeresztről, mint „nemzeti humanitárius társadalmi szervezetről”. Napjainkban egyeztető tárgyalások folynak az idén húszéves törvény módosításáról, korszerűsítéséről.
A világnapot 1948-tól nemzetközi vöröskeresztes napként ünnepelték, 1984 óta a neve hivatalosan a vöröskereszt és vörösfélhold világnapja.
