Persze attól, hogy esetleg messze tőlünk több kárt okoz a biogazdálkodás a környezetben, mint ha permeteznénk, még a termék lehet egészségesebb. Csakhogy nem az, legalábbis nincs erős bizonyíték arra, hogy az lenne. A német Szövetségi Táplálkozástani Kutatóközpont munkatársai például összehasonlították a biogazdálkodásból és a konvencionális forrásból származó búza tápanyagtartalmát, és azt találták, hogy gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek egymástól. A kísérlethez ugyanazt a fajta búzát használták, a két csoport között csak az volt a különbség, hogy bió vagy intenzív módszerekkel gondozták őket. Az összesen ötvenöt vizsgált metabolitból mindössze ötnél találtak némi eltérést, de ezek nem olyanok voltak, amelyekről tudott lenne, hogy megváltoztatják a termés ízét vagy élelmezési értékét.
Természetesen a bioélelmiszerek egészségességéről is készítettek összefoglaló tanulmányokat. A Stanford Egyetem szakemberei az összegyűjtött cikkek alapján úgy találták, hogy a bió és a nem bió élelmiszereket fogyasztók nem különböztek abban, hogy milyen gyakori közöttük az ételallergia. Két tanulmány mutatott ki a biotermést fogyasztó gyerekek vizeletében kevesebb növényvédőszer-maradékot, mint a többiekében. Ugyanakkor e kemikáliák szintje még a többségben sem volt olyan magas, hogy annak egészségügyi következményei lehetnének. A felnőttek vérében, vizeletében, anyatejében és ondóváladékában sem találtak olyan magas koncentrációjú jelzőanyagokat, amelyek bármiféle egészségkárosításra utaltak volna. A kólibaktérium- (Escherichia coli-) fertőzöttség nem különbözött a bió és nem bió termékekben. Az egyetlen valódi különbség az antibiotikum-rezisztens baktériumokban mutatkozott. A nem bió módon tenyésztett csirkében és sertésben magasabb volt annak kockázata, hogy három vagy annál is több antibiotikumnak ellenálló baktériumtörzseket találjanak, mint a bióban.
