– Mi történik, ha valaki balesetet okoz, az alkoholszonda bejelez, de az illető tagadja, hogy ivott volna és vérvizsgálatot kér?
– Balesetnél nem kell kérnie, úgyis lesz vérvizsgálat. Magyarországon a következő a gyakorlat. Történik mondjuk egy baleset 12.00-kor. Levesznek tőle vért mondjuk 13.20-kor, majd még egyszer 14.20-kor. Ilyenkor van egy X eredményem az első mérésből, egy Y eredményem a második mintavételből, és ebből ki lehet számolni, hogy mennyi volt az illető alkoholszintje a baleset idején.
– Ezek szerint ki lehet szűrni azt a hazugságot is, ha valaki azt mondja például, hogy „a baleset után ijedtemben meghúztam a kesztyűtartóban lévő vodkásüveget”, nemde?
– Így van, ez mostanában népszerű hivatkozási alap, sőt sok vidéki ügyvédi iroda már eleve ezzel az ötlettel hirdeti magát, hiszen így megmaradhat a jogosítvány. De az előbb említett módszerrel meg lehet állapítani, hogy az alkoholfogyasztás a baleset előtt vagy után történt. Nem mindig szoktak igazat mondani az emberek. Visszatérve a szondára, elég megbízható eredményt ad; arra is vannak jó visszaszámolási módszerek és képletek, de úgy gondolom – és ez abszolút a saját szakmai véleményem –, hogy én jobban szeretek véralkohollal dolgozni, mint kilélegzett levegő alkohollal.
– Egyetért a zéró toleranciával?
– Teljes mértékben. Ugyanis nem kell számolgatni. Régebben az ember számolgatott. „Ha most reggel megiszok két felest meg egy sört, akkor délután 4-kor már vezethetek.” Igen ám, de nem lehet olyan általános képletet felállítani, amibe be tudom helyettesíteni a saját testsúlyomat, minden egyebet, és a végén kijön, hogy X = 4 óra 17 perc, azaz akkor ülhetek be az autóba teljes biztonsággal. Átlagban 10 gramm alkoholt bont le egy ember óránként. De van, aki kettőt, és van, aki tizennyolcat. Ezerféle dologtól függhet, de ezeket nem lehet mind számításba venni, nincs ilyen képlet.




