A hatalmas ősi vulkánok a feltételezések szerint erősen formálták a vörös bolygó felszínét: egyikük például több mint 4600 négyzetkilométeres nyomot hagyott hátra.
A felfedezés alapjaiban változtatja meg a marsi vulkanizmusról és az éghajlat alakulásáról szóló képet – írta összegzésében Joseph Michalski, a londoni természettudományi múzeum, valamint Jacob Bleacher, az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA tudósa.
Az akkor még fiatal Marsot évmilliárdokkal ezelőtt heves vulkáni robbanások rázták meg, amelyek óriási mennyiségben szórtak szét kőzetet és gázt a bolygón. Ez szolgálhat magyarázattal a rejtélyes felföldi formációkra a marsi egyenlítőhöz közeli Arabia Terra régióban, ahol az ősi szupervulkánok maradványait találták. A tűzhányók lehettek a forrásai az eddig ismeretlen eredetű, finom szemcsés üledékrétegeknek is a Mars alacsonyabb szélességi fokainál. A vulkáni gázok pedig nem utolsósorban megváltoztatták a bolygó éghajlatát.
Szupervulkánnak a robbanékony, föld alatti tűzhányókat nevezik, a Földön ilyen például az Egyesült Államok nyugati vidékén, a Yellowstone Park alatt húzódó vulkán. Ezek a képződmények nem rendelkeznek a megszokott heggyel a kráterük körül, így nem is észlelhetők egykönnyen. A szupervulkánok átlagosan több mint ezer köbkilométer anyagot lövellnek ki egyetlen kitörés során.
Az élet a Marson kezdődhetett, és onnan érkezett a Földre – hangzott el egy tudományos konferencián augusztusban. A kutatók szerint a vörös bolygón hárommilliárd évvel ezelőtt a Földnél kedvezőbbek lehettek az élet feltételei.
A Mars levegőjének elemzése alátámasztja azt a feltételezést, hogy a bolygó már mintegy négymilliárd évvel ezelőtt elvesztette légkörének nagy részét – közölte a Curiosity marsjáró adatait elemző két kutatócsoport.
Szeptember közepén azonban kiderült, a vártnál hatszor kevesebb, elenyésző mértékű metánt talált a Mars légkörében a Curiosity, ami jelentősen csökkenti annak esélyét, hogy mikrobiális élet volt vagy lenne a planétán. Az azonban bizonyosnak tűnik, hogy jelentősnek mondható mennyiségben tartalmaz vizet a Mars talaja.
Michalski és Bleacher az Arabia Terra régióban lévő különböző természeti struktúrákat vizsgálták, azokat, amelyek nem illeszkedtek a becsapódási kráterek sorába. Ezek a rendhagyó kráterek szerintük masszív vulkáni robbanásokkal és az azok okozta terepváltozással magyarázhatók. A legjobb példaként erre az 55×85 kilométeres Eden Patera komplexumot említették, amely az elemzések szerint egy kialudt vulkánt formáz.
Michalski hangsúlyozta, hogy mindeddig nem voltak bizonyítékok hasonlóan heves vulkanizmusra a Mars fiatal korából.
A szakemberek szerint ezek után más struktúrákat is pontosabban meg kell vizsgálni a bolygón, olyanokat, amelyek létrejöttét eddig becsapódással magyaráztak. „Ha a jövőbeni vizsgálatok azt mutatják, hogy a szupervulkánok elterjedtek voltak a fiatal Marson, az teljesen megváltoztatná elképzeléseinket arról, hogy miként alakult ki a bolygó légköre a vulkáni gázokból, miként jöttek létre az üledékek a vulkáni hamuból és mennyire lehetett alkalmas az életre a Mars felszíne.”
