A háttérben persze ott van az is, hogy a CSA költségvetését még 2012-ben 10 százalékkal (kb. 30 millió kanadai dollárral) lecsökkentették, és azóta igyekeznek betömni a lyukakat. A MOST ugyanakkor csepp a tengerben a maga 500 ezer dolláros éves költségével.
Az űrtávcső megalkotója és a küldetés vezetője, Jaymie Matthews (University of British Columbia, Vancouver), úgy nyilatkozott, hogy ha nem sikerül finanszírozót találni, akár lehet, hogy közvetlenül a nagyközönséghez fordulnak. A crowdfunding pedig nem is lehetetlen küldetés: tavaly a Planetary Resources másfél millió dollárt kalapozott össze egy bárki számára elérhető űrtávcsőre, míg idén az ISEE–3 űrszonda megmentésére gyűlt össze 150 ezer dollárnyi támogatás.
Ha nem sikerül támogatót találni, az észlelések 2014. szeptember 9-én véget érnek. Ha esetleg mégis, a MOST kb. 2017–19-ig marad üzemképes, ekkorra csökken a napelemek hatásfoka a kritikus szintre.
A MOST a magyar kutatók számára is fontos: idén júliusban például az MTA CSFK munkatársai számára figyel meg egy hónapon át egy cefeida csillagot, amellyel párhuzamosan az ELTE Gothard Obszervatóriumából spektroszkópiai mérések is készülnek. Ideális esetben pedig az egész kampányt megismételnénk egy évvel később. Sajnos úgy tűnik, hogy az élet és a pénzügyek egyelőre keresztülhúzták a számításainkat.
A kutatás az MTA CSFK Csillagászati Intézete “Kepler vizsgálatok és csillagpulzáció modellezése” kutatócsoportja munkájának része. A cikkben bemutatott kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlik. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
