A vizsgálatban a legnagyobb nehézséget – nem meglepő módon – a csillagközi fényelnyelés okozta, ami nem csak a fényességet csökkenti, de az objektumok színét is megváltoztatja. A vörösödés becsléséhez több hullámhossz-sávban mérték a cefeidák fényességét, mozgásuk jellemzőire pedig spektroszkópiai megfigyelések révén derítettek fényt. A dél-afrikai és japán kutatókból álló csoport a Dél-Afrikai Csillagászati Obszervatórium (SAAO) távcsöveit, köztük a 10 méter tükörátmérőjű SALT-ot használta (3. ábra).
A legújabb eredmények jelentősége abban áll, hogy közvetett információt kaptunk a sötét anyag eloszlásáról. Azt viszont továbbra sem tudjuk, hogy mi alkotja, hiszen a gravitáción kívül más kölcsönhatását eddig nem sikerült kimutatni. A kutatók műszereit és fantáziáját is próbára tevő rejtélyes hiányzó anyagot valószínűleg egzotikus részecskék formájában kell keresnünk, hisz a csillagászati méretű és tömegű objektumok (pl. fekete lyukak) megfigyelt száma közel sem elég a kielégítő magyarázathoz. Ugyanakkor a most talált bizonyítékok valószínűleg a galaxisok fejlődését leíró modellekre is nagy hatással lesznek.
Az eredmények a Nature 2014. május 15-ei számában jelentek meg.
