A Cassini radarfelvételei alapján a Cornell Egyetem kutatói egy új, fényes objektumot fedeztek fel a Szaturnusz Titan holdjának második legnagyobb tengerén, a Ligeia Marén. Bár tudományos szóhasználattal élve úgynevezett tranziens jelenségről van szó, a kutatók a varázslatos sziget (magic island) elnevezéssel is emlegetik az objektumot. Ez lehet az első megfigyelése egy dinamikus geológiai folyamatnak a hold északi féltekéjén.
A kutatás vezetője, a Cornell Egyetem hallgatója, Jason Hofgartner szerint a felfedezés azt jelzi, hogy a Titan északi féltekéje nem olyan mozdulatlan, változatlan, mint amilyennek eddig mutatta magát. Még nem tudják, hogy pontosan mi okozta a sziget feltűnését, ennek kiderítésére további vizsgálatok szükségesek.
A Titan, a Szaturnusz 62 ismert holdja közül a legnagyobb, tavak és tengerek világa. A Holdnál másfélszer nagyobb átmérőjű, a Földnél jóval kisebb égitest sokban emlékeztet vizes bolygónkra, felszínét ugyanúgy szél és eső alakítja, mint a Földét. A főleg nitrogénből és metánból álló vastag, ködös atmoszférája alatt hegységeket, dűnéket, tavakat találtak a kutatók. Víz helyett azonban folyékony metán és etán áramlik a folyószerű csatornákban a tengerek felé, melyek mérete az észak-amerikai Nagy-tavakéhoz hasonló.
A Cassini 2013. július 10-én küldte a feldolgozandó képi adatokat a Kaliforniai Műszaki Intézet Sugárhajtási Laboratóriumába (Jet Propulsion Laboratory – JPL). Néhány napon belül – változások után kutatva – Hofgartner és kollégái összehasonlították az új felvételeket a régebbiekkel. Az új alakzatot egy régi, klasszikus technika, a blinkelés segítségével fedezték fel. A kisbolygók és üstökös keresése során is alkalmazott eljárásban ugyanazon terület, objektum stb. két, különböző időpontban készült felvételét hasonlítják össze gyors ütemben váltogatva őket. Ha a két kép között van valamilyen különbség, az villogva jelenik meg.
A 2013 júliusa előtt készült felvételeken a Ligeia Mare régiója semmiféle érdekességet nem mutatott, még hullámokat sem. A Titanon nemcsak az évszakok tartanak sokkal hosszabb ideig, mint a Földön, de az átmenet is közöttük. A hold északi féltekéjén mostanában fordul a tavasz nyárba, ezért a kutatók azt gondolják, hogy a furcsa alakzat ennek a folyamatnak lehet a következménye. Magyarázatára Hofgartner és kollégái négy lehetőséget is felvetettek:
