A magyar űripar a legfejlettebb a közép-európai régióban

A hazai űrkutatás tevékenysége sokkal gazdagabb, mint azt a közvélemény sejti.

Az űrkutatás iránt érdeklődő emberek a napokban világszerte a Rosetta űrszondát figyelik, hiszen első alkalommal történik meg, hogy egy mozgó üstökösön landol egy leszállóegység. A Philae tervezésében és megépítésében (immáron 20 éve), valamint a landolás irányításában és az egység adatgyűjtésében (szerdától péntekig Kölnben), valamint azok feldolgozásában három magyar szakember is részt vesz. Baksa Attila, Balázs András és Pálos Zoltán, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont Részecske- és Magfizikai Intézet Űrfizikai és Űrtechnikai Osztály munkatársai, de rajtuk kívül is számos magyar kutató és mérnök vett részt mind a keringő, mind a leszállóegység néhány műszereinek megépítésében.

A magyar űriparról gyakran hallunk jó híreket, mégis keveset tudunk róla. A Rosetta űrszonda körüli érdeklődést felhasználva beszélgettünk el dr. Tari Fruzsinával, a Magyar Űrkutatási Iroda (hivatalos nevén a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Elektronikus hírközlési és űrkutatási osztálya) vezetőjével a magyar űrkutatásról, amely ráadásul fontos lépés előtt áll. Nemsokára az Európai Űrügynökség (ESA) tagja lesz.

– Magyarországon nagy múltja van az űrkutatásnak, éppen mostanában, október 31-én volt a 40. évfordulója annak, hogy az első magyar űreszköz kijutott a világűrbe. Ez egy mikrometeorit-detektor volt, egy űrelektronikai eszköz, amely az IK-12 jelű orosz műhold fedélzetén kapott helyet – kezdte a beszélgetést dr. Tari Fruzsina.

– Milyen fejlett Magyarországon az űrkutatás? Mennyi intézmény foglalkozik vele?
– Az ezzel kapcsolatos legutóbbi felmérést az Európai Űrügynökség segítségével idén márciusban végeztük el. Az derült ki, hogy 40 magyar kutatóhely és vállalkozás létezik, ahol tényleges és – nem mellékesen – világszínvonalú munka zajlik. A magyar fejlesztések különleges mivoltát bizonyítja az is, hogy ez idáig minden itt kifejlesztett eszköz tökéletesen működött. Leszámítva természetesen azokat, amelyek az adott misszió egyéb eszközeinek meghibásodása vagy megsemmisülése miatt nem tudták elkezdeni működésüket.

– Sokkal gazdagabb a magyar űrkutatás tevékenysége, mint azt a közvélemény sejti. Miért nem lehet többet tudni erről a területről?

A magyar űrtevékenység kezdete 1946. februárjára tehető, Bay Zoltán ekkor hajtotta végre első holdradaros kísérletét. A magyar űrkutatás szakemberei az 1960-as évek végétől vesznek részt különböző programokban. Az első magyar űreszköz az Interkozmosz program keretein belül, a Vertyikal-1 rakétaszondán jutott fel az űrbe, ez egy passzív mikrometeorit-csapda volt.

1980-ban a Szojuz-36 űrhajóval Farkas Bertalan űrhajósként járt a Szaljut-6 űrállomáson. Az akkor kifejlesztett Pille sugárzásmérő újabb generációját ma a Nemzetközi Űrállomáson használják.

A Magyar Űrkutatási Iroda 1992-ben jött létre, ekkorra datálódik az Európai Űrügynökséggel való együttműködés kezdete. A magyar űripar egyik kiemelkedő sikere a MASAT-1 pikoműhold, amely 2012. február 13-án jutott fel az űrbe, és hétfőn, november 10-én jubilált, 1000. napja kering hibátlanul működve a pályáján.

A magyar űripar egyik legfrissebb, éppen aktuális projektjében Baksa Attila, Balázs András, Pálos Zoltán, az MTA Wigner FK Részecske- és Magfizikai Intézet Űrfizikai és Űrtechnikai Osztály munkatársai már elutaztak Kölnbe az ESA irányító központjába, ahol a Rosetta űrszonda általuk kifejlesztett Philae leszállóegységének a Csurjumov–Geraszimenko-üstökösre való landolását, majd adatgyűjtő és közvetítőmunkáját irányítják.

– Sajnos a jó hírek lassabban terjednek, de dolgozunk azon, hogy az űrkutatás iránt érdeklődők mindent megtudjanak a magyar űriparról. Szeretném kiemelni, hogy Közép-Európában a magyar űripar már hosszú évek óta piacvezető.

– Van-e a magyar űrkutatásnak valamilyen specifikuma?
– A magyar űripar abban a szerencsés helyzetben van, hogy munkáit széles spektrum jellemzi. Konkrétan fogalmazva Magyarország minden eszközt képes megtervezni és legyártani, amire csak az űrkutatásban szükség lehet – kivéve a hordozóeszközöket. A műholdas platform gyártásától a hasznos teherig a teljes vertikumra rendelkezünk szakértelemmel, ideértve az elektronikai, hírközlési, távérzékelési, orvostudományi és sugárzásmérő berendezéseket, speciális anyagtudományi fejlesztéseket.

– Magyarország rövidesen az ESA tagja lesz. Mikorra várható ez?
– Nehéz pontosan megjósolni a dátumot, de bízunk benne, hogy 2015-ben a végére jutunk a tagfelvétel folyamatának. Nemrégen jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely lehetővé tette a felvételi kérelmünk hivatalos benyújtását. A kérelem jóváhagyásáról az Európai Űrügynökség tagállamai döntenek. A jóváhagyás után elkészül a szerződés, majd azt ratifikálni kell. Mindez időigényes, de remélem, hogy sikeres lesz, mert egy nem várt elutasítás esetén fennáll az a kockázat, hogy a korábbi, azaz jelenlegi együttműködéseinket elveszítjük – mondta dr. Tari Fruzsina.

– Mióta tart ez az együttműködés és milyen jellegű?
– Magyarország 1992 óta működik együtt az ESA-val. Ez széles körű együttműködést jelent, nagyszámú programban vesznek részt a magyar űripar szereplői. Ezek egyike a Rosetta űrszonda kapcsán immáron két évtizede elindult fejlesztés. Ez a program kiemelkedő jelentőségű, mert nem csak az ESA tagjai vesznek részt benne, hanem az Egyesült Államokból a NASA, valamint Ausztrália is. Magyarországról legalább négy intézmény kapcsolódott be a munkába. Az egyik, talán a leglátványosabb feladat a Philae leszállóegység megtervezése és a landolás irányítása, amire november 12-én szerdán kerül sor. De emellett a keringőeszköz elektronikai energiaellátásának és a tudományos méréseket végző eszközöknek a tervezésében és megépítésében is részt vettek magyar szakemberek.

– Az ESA-tagság milyen előnyöket jelent Magyarország számára?
– Nagyon fontos szempont, hogy a tagfelvételi kérelemmel Magyarország kifejezi elkötelezettségét az űrkutatás iránt, és kihangsúlyozza az űripar jelentőségét. Az ESA-tagság pedig magával hozza a szervezet keretei között indított programokban való részvételt, bekapcsolódhat olyan nagy léptékű programokba, amilyeneket az egyes országok egymagukban nem lennének képesek elindítani. A csatlakozással ezenfelül az ESA Biztonsági Egyezményét is elfogadjuk. Utóbbi további lehetőséget teremt mind az ESA-tagállamokban, mind más államokban indított űripari fejlesztésekbe való becsatlakozásra. Az ESA-programokban való részvétel kiváló referenciát jelent a szakmában, és így a magyar űripar lehetőségei tovább bővülnek.

– Milyen fejlődés lehetőséget és irányt lát a magyar űripar előtt?
– Három szempont határozza meg majd a jövőben a magyar űripar fejlődésének lehetőségeit. Az egyik a leendő ESA-tagság révén az ESA programjai, mert ezek részeként dolgozunk majd mi is. A másik szempont a magyar állami stratégia, amely szintén irányt szab. A harmadik pedig az a nemzetközi trend, amely szerint a fejlesztések nem feltétlenül az emberes űrrepülések, hanem inkább az autonóm eszközök repülése felé haladnak. Ebben pedig Magyarországnak sokkal jobbak az esélyei.