A tudósok azt állapították meg, hogy az üstökös jeges felszínén található víz különbözik a földitől – idézte a The Daily Telegraph a Science tudományos lapban publikált tanulmányt. Az eredmény kétségeket támaszt azzal az elmélettel szemben, mely szerint a Föld vizének nagy része üstökösök becsapódásaival került a bolygóra.
Az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta-missziójának hűtőszekrény-méretű leszállóegysége, a Philae novemberben sikeresen landolt a 67P üstökös felszínén. A robotnak fúrással sikerült talajmintákat vennie az üstökösből. Mielőtt napelemei kimerültek volna, még elküldte az általa összegyűjtött tudományos adatok egész tárházát. Az ESA Rosetta-küldetésének irányítói hibernált állapotba állították a leszállóegységet, miután napelemeinek energiaszintje vészesen mélyre süllyedt.
A legfrissebb eredmények az anyaűrhajónak, a Rosettának köszönhetők. A 67P üstökös körül továbbra is keringő űrszonda Rosina nevű spektrométere „beleszippantott” az égitest felszínéről kigőzölgő gázba és kimutatta, hogy a benne lévő nehézvíz aránya nem egyezik a földi aránnyal.
Kathrin Altwegg, a Berni Egyetem munkatársa, a Rosina vezető kutatója elmondta: a nehézvíz (D2O) és „könnyű víz” (H2O) aránya olyan jellemzője egy égitestnek, amely hosszú időre érvényes és nem könnyen módosul. Ha összevetjük az üstökösök vizét a földivel, egyértelműen el tudjuk dönteni, a két víz hasonló-e.
„A nehézvíznek a Naprendszerben eddig talált legnagyobb arányát mérte a Rosina az üstökösnél, ez háromszor akkora, mint a Földön létező nehézvíz-könnyű víz arány. Ez azt jelenti, hogy ilyen típusú üstökös nem hozhatott vizet a Földre” – magyarázta Altwegg.
A tanulmány szerzői szerint valószínűbb, hogy a víz becsapódó aszteroidák felszínéről jutott bolygónkra. Monica Grady, a kutatócsoport tagja azonban a végleges következtetések levonása előtt türelemre intett: „A Rosina az üstökös felszínének gázait vizsgálta. Többet akkor tudunk mondani, ha megnézzük, mi érkezik a Philae műszereitől, a COSAC-tól és a Ptolemytől” – mondta.
