– A fekete lyukak is pusztán matematikai formulaként léteznek bizonyítottan?
– Nem, és a fekete lyukak felfedezésének története a féregjáratok esetében is reménykeltő lehet. Ezen égitestek létezéséről száz évvel ezelőtt ugyancsak kizárólag az Einstein-egyenlet üres térre vonatkoztatott elméleti megoldásaként voltak ismereteink, de azóta a valóságban is megtalálták őket. Tudjuk, hogy a mi galaxisunk közepén is van fekete lyuk, sőt ma már a létrejöttük mechanizmusát is értjük. A fekete lyukak közepén lévő szingularitásból lehetetlenség kijutni – a fény sem juthat ki –, hiszen ehhez a fénysebességnél gyorsabban kellene utazni. A szingularitás pereme az eseményhorizont.
– Hogy nézhetnek ki a féregjáratok a valóságban? Általában afféle lefolyóként ábrázolják őket a sík téridőn, de mennyiben tekinthető ez reálisnak?
– Ha síkban ábrázoljuk a teret, akkor nem csinálunk mást, mint annak egy vetületét képezzük le, a dimenziói számát eggyel csökkentve. Ebből a sík térből harmadik dimenzióként nyúlik ki a féregjárat. Ugyanezt kell elképzelnünk eggyel magasabb dimenzióban. A háromdimenziós térben a féregjáratok bejárata nem körként, hanem gömbként jelenne meg (ahogy az a filmben is látszik). Ezekhez jön még egy dimenzió, ami összeköttetést teremt a tér két pontja között, és a közöttük lévő távolságot lerövidíti. Ezt a kiterjedést persze háromdimenziós, képszerűen elképzelhető világhoz szokott elménk nehezen képes értelmezni. Talán kívülről nem is látszana belőle semmi, csak a gömbszerű bejárat, és a féregjárat belsejében tárulna föl maga az összeköttetés.
– A fekete lyukak valóban használhatók időgépként?
– Furcsán hangozhat, de az időben előre utazni fizikai értelemben nem nagy kunszt, erre megvannak és ismertek a mechanizmusok. Az egyik módszer az, ha beülünk egy űrhajóba, majd felgyorsítjuk azt a fényéhez nagyon közeli sebességre. Ilyenkor ugyanis számunkra lassabban múlik az idő, mint a környezet számára, és miközben a külső világban évek, évszázadok telnek el, a mi szempontunkból esetleg csak percek (a sebességtől függően). A másik módszer az, ha az űrhajónkkal leparkolunk egy hatalmas gravitációs erővel rendelkező fekete lyuk közelében. Ilyenkor ugyanaz történik, mint a majdnem fénysebességű űrhajón: a külső világban gyorsabban telik az idő. Az időben visszafelé történő utazás viszont sokkal problémásabb. Erre még spekuláció sem sok van, de az egyik ilyen ugyancsak Kip Thorne-tól származik, és így meg is jelenik a Csillagok közöttben. Ehhez a féregjáratokra lenne szükség, méghozzá úgy, hogy mi hozzuk őket létre mesterségesen. Nyitnunk kellene egy féregjáratot itt a Földön, a másik végét pedig ráerősítenénk az űrhajónkra, amellyel utazni akarnánk az időben (vagy a gyorsításos, vagy a fekete lyukas módszerrel). Ekkor a külső világ ideje gyorsabban telik, mint a mi időnk, viszont a féregjáraton keresztül azt látnánk, hogy a másik oldal ideje szinkronban maradt a mi időnkkel. A féregjáraton keresztül vissza is juthatnánk a külső világ számára a múltba. Viszont látható, hogy ez a módszer csak a kiindulási pontig enged visszautazni, korábbra nem.
