Mindent szabad, ami liberális

Hollandia tehát az az ország, amely mindenkit befogad és elfogad, kivéve azokat, akik például csupán azért tűnnek ki a tömegből, mert férfi létükre a nőket szeretik, és ezt ki is mutatják.

Fotó: REUTERS Forrás: Reuters

Magyarországon élő, magyarul író holland állampolgár vagyok, holland anya és spanyol apa felnőtt gyermeke, tizenkét éves voltam, amikor Magyarországra költöztünk. Mivel addig Hollandiában éltem, és azóta is folyamatos figyelemmel kísérem, mi történik a szülőföldemen, nyugodtan kijelenthetem: Hollandia a liberális világ netovábbja.

Az az ország, ahol a járókelő minden utcasarkon – élőben vagy plakáton – csókolózó azonos nemű párokkal találkozik. Az az ország, ahol a televízióban minden egyes adásban és minden reklámban az emberi faj teljes palettáját mutatják be, hogy senki ne érezze magát még véletlenül se kirekesztve. Az az alapvetően keresztény ország, ahol a nagyobb városokban naponta ötször hallatszik a muzulmánok azanja.

Az az ország, ahol politikusok színes burkákba öltöznek, hogy kifejezzék: Hollandia mindenkit elfogad. Itt, a liberális világ csúcspontján a drag queeneknek (olyan fér­fiak, akik kirívó öltözködésükkel női személyiségjegyeiket hangsúlyozzák – a szerk.) és a muzulmánoknak egyaránt van helyük. (Természetesen a munkáspárti politikusok egy pillanatig sem vették figyelembe a muzulmánok általános intoleranciáját az LGBT-közösség – magyarosan LMBT – iránt.)

Hollandia tehát az az ország, amely mindenkit befogad és elfogad, kivéve azokat, akik például csupán azért tűnnek ki a tömegből, mert férfi létükre a nőket szeretik, és ezt ki is mutatják. Egy nő külsejéért rajongani ugyanis már szexista cselekménynek számít, aminek nincs helye a holland liberális társadalomban.

Ez volt az oka annak, hogy augusztus végén Kerkrade városában levették Mathieu Raemaekers festőművész egyik képét az ottani hotel faláról. A kép egy miniszoknyába öltözött, hosszú, rózsaszínes hajú nőt ábrázolt és két férfit, akik persze érdeklődve vizslatták. Hangsúlyozom, azonkívül, hogy a két férfi láthatóan örül a szép nőnek, semmi obszcén nincs a festményen.

De a kép így is zavarta az arra járó nők némelyikét, sértette az érzékenységüket. Ezért panaszt tettek, aminek hatására eltávolították a művet. A szállodaigazgató szerint a #metoo-mozgalom miatt érzékeny témáról van szó, ezért kötelessége meghajolni a kritikai észrevétel előtt. Személyes ízléseink természetesen különbözhetnek.

Egy kiállításon nyilván lehetnek olyan képek, amelyek zavarók, irritálnak vagy egyszerűen nem tetszenek nekünk, miközben másoknak igen. És persze a helyszínt is figyelembe véve – egy hotelként működő, régi apátságban rendezték a kiállítást – valóban vitatható, hogy megfelelő környezet-e ez egy ilyen alkotásnak. Ezt viszont a hotel vezetőségének kell eldöntenie. A kép kihelyezésével e döntés megszületett.

Az igazán elgondolkodtató az, hogy egy-két hölgy panaszára a „fejbólintó János” igazgató rögtön eltüntette a festményt. Ebben a cselekedetben benne rejlik a kortárs holland társadalom képmutatása, a liberalizmus minden ellentmondásosságával együtt. Néhány hölgy gond nélkül panaszt tehet és levetethet egy képet, mert szerintük az szexista jellegű.

Viszont ha bárki panaszkodni merne a meleg párokat ábrázoló képek miatt – amiket nem lehet kikerülni – vagy hangzavarnak tartaná és nevezné az azant, az bizony igen nagy felháborodást keltene a véleményével. Hollandia a liberális világ netovábbja.

Már csak az a kérdés, hogy a „szabadság országában” miért nem szabad minden esetben a véleménynyilvánítás?