A Tordai-szindróma

Bármilyen mókás, de az ellenzék meg van győződve: penetráns pankrációik miatt arattak relatív sikereket az önkormányzati választáson.

Budapest, 2018. június 26. Tordai Bence, a Párbeszéd képviselõje az Európai Unió adatvédelmi reformjával összefüggõ módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitáján az Országgyûlés plenáris ülésén 2018. június 26-án. MTI Fotó: Kovács Attila Fotó: Kovács Attila

Bármilyen mókás, de az ellenzék meg van győződve: penetráns pankrációik miatt arattak relatív sikereket az önkormányzati választáson. Tordai Bence, a Párbeszéd képviselője az ATV-ben azt fejtegette szokásos idétlen vigyorával az országgyűlési, továbbá a képviselők jogállásáról szóló törvény, valamint a házszabály szigorítása kapcsán, hogy amit a kormánypártok „most a balhézás megakadályozása címszó alatt művelnek, az éppen az, hogy ne tudjunk olyan szimbolikus konfliktusokat generálni, ami kattintékony címeket eredményez, ami tényleg eljut a médián keresztül az olvasókhoz, nézőkhöz, hallgatókhoz.

Tehát hogyha ellehetetlenítik az olyan típusú akciókat, mint amit a rabszolgatörvény ellen csináltunk, akkor nyilván jártathatjuk a szánkat, csak senkit sem fog érdekelni.” Vagyis nyíltan bevallotta a kommunikációs agytröszt, hogy botránykeltések nélkül a kutya sem érdemesítené őket semmi figyelemre.

Megdöbbentő coming out, ami riasztó perspektívákat vetít előre. Mert ha ezt a kapitális blődséget komolyan gondolja, akkor felkészülhetünk olyan sokkoló performanszokra is, amikor az egész tömbösített ellenzék mondjuk vörös fehérneműben vonul be a parlamenti ülésterembe. Ez tényleg vaskos, túlzás nélkül világraszóló szenzáció volna, amilyet nem láttak az évszázados falak.

És persze maximálisan teljesítenék azt a fő céljukat, hogy mindegy miért, csak kattintsanak rájuk az emberek. Múltbeli attrakcióik közül behozhatják a Házba is némelyiket. Mi van például, ha holnap lefekszenek kollektíven az ülésterem közepére, mert Bangóné szavával élve egy k…va erős képet akarnak produkálni, mint az MTVA-székházban?

De az is simán előfordulhat, hogy Varju László DK-s élpolitikus, földharcos fetrengő, fenyegetőző mutatványát és Hadházy Ákos LMP-kötelékből kiejtőernyőzött független képviselő lépcsőkorlátmászását akarják reprodukálni a nagy sikerre való tekintettel az Országház ódon miliőjében.

Az a kitárulkozás, hogy botrányokozások nélkül senkit nem érdekelne az ellenzék, persze önkritikaként is felfogható. Annak beismeréseként, hogy csupán ennyire futja tőlük. Másrészt az emberek végtelen lebecsülése süt át a nyegle, óvatlanul hencegő fecsegésen.

Magyarán: totálisan hülyének nézik a lakosságot, mert úgy vélik, az emberek csak ilyen durvaságokkal, trágárkodásokkal nyerhetők meg, nem pedig magas színvonalú politikai teljesítménnyel. Tordai elárulta, hogy valójában mit tartanak még a gyanútlanul rájuk szavazó naiv áldozatokról is.

Mégsem lenne praktikus, ha a konzervatív oldal túlzottan le akarná beszélni tév­ideáikról az ellenzéki tákolmánykoalíció tagjait. Hadd próbálkozzanak hasonló renomérongálási, szalonképtelenségi csúcsbeállításokkal a jövőben is! Miért ne hihetnék, hogy nem pusztán egy általuk gátlástalanul felhasznált és általános jelenségnek hazudott botrányvideónak köszönhetik jelentős részben a sikereiket egyes nagyvárosokban?

Majd rájönnek a saját kárukon, hogy az emberek mennyire nem szeretik, ha azzal kábítják őket, hogy „nem egy Borkai van, hanem sok, és általános a korrupció”, aztán kiderül, hogy egyetlenegy további ügyet sem képesek felmutatni.

Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője az Országházban azt mondta: Tordaival a vita olyan, mint egy galambbal sakkozni, aki leveri az összes bábut a sakktábláról, és ettől azt hiszi, hogy nyert. Ez a megállapítás a legtöbb ellenzéki politikusra éppúgy áll. Nyilván az unintelligens felfuvalkodottság, a választópolgárok félreismerése inspirálja arra is a korlátolt, túlmozgásos Tordait, hogy nyomdafestéket nem tűrő fenyegetőzéseket, provokációkat engedjen meg magának a miniszterelnökkel és az érintettek elmondása szerint kormánypárti képviselőkkel szemben az ülésteremben, a folyosón, persze sunyin, hogy csak kevesen hallják.

Mérget vehetünk rá, hogy a fejükbe vett masszív tévhiedelem egyre gorombább ostobaságokra, lükébb provokációkra fogja indítani a nyilasbolsevik, barna-vörös ellenzéket. Miután éveken keresztül hiába keresték, azt képzelik, most tényleg megtalálták a csodafegyvert – mégpedig az aktivista garázdaságban. Szabó Tímea Párbeszéd-társelnök el is rikácsolta, hogy a szigorításokkal nem fogják tudni megtörni az ellenzéket, mennek tovább az eddigi úton.

Tordai is arról locsogott az ATV-ben: „Nem fogunk felhagyni az akciókkal, és ezt az új rendszert tesztelni fogjuk, már csak azért is, mert egyértelműen alkotmányellenes, de még alaptörvény-ellenes is. És ahhoz, hogy ezt bemutathassuk, szank­cionáltatni kell magunkat.” Hangsúlyozta: a forgatókönyvet az ellenzéki pártok közösen dolgozzák ki.

Végeredményben a trágárság, a csürhetempó, a brutalitás, hazudozás, káoszteremtés balos privilégiumát akarják elismertetni. Ez lenne ezentúl az őrjöngés joga. Jól látható ez a kierőszakolási mánia abból is, ahogy minden eszközzel védelmezik a szélsőségesen trágár feliratot az ülésteremben mutogató Hadházyt, holott ilyesmire a magyar parlamentarizmus történetében nem volt precedens, de valószínűleg az európai törvényhozási krónikák sem jegyeztek fel hozzá foghatót. Adódik a kérdés: miért célozták meg az emésztőgödör szintű politizálást, túl azon, hogy ezzel akarják behízelegni magukat a választók kegyeibe.

Egyértelmű: szponzoraik megbízásának megfelelően le akarják nullázni a parlament tekintélyét, hogy magának a nemzetállamnak is elillanjon a respektusa. Ez az ő átlátszóan aljas, gazdasági híján garázdasági programjuk. A dübörgő garázdaság viszont a legteljesebb mértékben indokolttá teszi az országgyűlési rendbontások szankcionálásának szigorúbbá tételét.