Mi sem bizonyítja jobban, hogy a lehető legjobb intézkedésekkel reagált a kormány a fortyogó változásban lévő világ kihívásaira, amikor meghirdette az áttörés évét, mint az a töménytelen mennyiségű ostobaság, amit a balliberális ellenzék és civilnek hazudott aktivistái összehordtak ezekről az intézkedésekről. A zsebmessiás egyenesen átverésnek minősítette az egészet.
Legyinthetnénk erre, mondhatnánk, hogy bolond lyukból bolond szél fúj, ám van egy kis bökkenő. Az említett társaság ugyanis nem egyszerűen értetlen, amikor a nyilvánvalót is tagadja és a holdat is lehazudja az égről, hanem mélyről fakadó módon gonosz, és a befolyásolható emberek legalantasabb ösztöneire és érzelmeire alapozza közérzetromboló akcióit. Megpróbálják úgy beállítani az intézkedéseket, mintha a kormánynak kötelessége lenne mindenkit valamilyen kedvezményes lehetőséghez juttatni, ami nyilvánvaló badarság.
A valóságban mindig van, aki nem kap, akinek kevesebb jut, aki kevésbé jár jól. Az ő sárga irigységükre, zsigeri indulataikra játszik rá a balliberális propaganda, így változtatja sokakban a megnövekedett lehetőségek fölött érzett örömöt dühös elégedetlenséggé.
Muszáj átlátnunk ezen a mesterkedésen, mert ha nem sikerül az áttörés, az mindenkinek rossz lesz, mindegy, melyik oldalon áll. Márpedig csak akkor sikerül, ha összefogunk, ha hiszünk magunkban és egymásban is. Lássunk akkor néhányat az undorító ellenzéki kútmérgező próbálkozásokból!
Mindenki emlékszik rá, amikor elszállt az infláció, micsoda huhogás és károgás indult meg azonnal a kormányt hibáztatva. Nem számított a háború a szomszédunkban, az elhibázott szankciós politika miatt egekbe szökő energiaárak, amik ugye azonnal beépülnek mindennek a költségeibe, kizárólag a kormány szerintük elhibázott gazdaságpolitikáját szajkózták, ami tönkreteszi az embereket, különösen a nyugdíjasokat. Megoldásnak azonnali áfacsökkentést javasoltak az alapvető élelmiszerek körében. Az sem zavarta őket nekibuzdulásukban, hogy ezt már korábban meglépte a kormány több termék esetében.
Ezzel szemben Orbán Viktor mindig is azt mondta, békére lenne szükség, akkor a gazdasági folyamatok visszatérhetnének a rendes kerékvágásukba. Addig viszont az inflációt le kell törni.
Erre még visszatérünk, de előbb nézzük át, hogyan reagált a kormány az ellenzéki felvetésekre, és miért ilyen módon keresett megoldást!
Ahogy a miniszterelnök fogalmazott, a forgalmi adó mértékének csökkentése azért rossz lépés, mert annak mintegy kétharmada a kereskedők profitját növeli, csak alig egyharmada jelenik meg a fogyasztói árak csökkenésében. Ezért olyan módszert kerestek, ami közvetlenül oda juttatja a segítséget, ahová szánták. Így született meg az az ötlet, hogy
minden nyugdíjas kapja vissza az áfát bizonyos termékek vásárlása után egy meghatározott összeg erejéig. A pénztárnál lecsippantják az erre a célra kialakított kártyát, az algoritmus kiszámítja, mennyi pénz jár vissza, és ezt mindenki megkapja a következő havi nyugdíjával. Egyszerű, világos, mindenki számára előnyös módszer. Kis segítség, de éppen azok számára, akiknek minden fillér jól jön.
Mégis beindult a fikagép, az agyatlan okoskodás, a lejárató szándékú álszakértés. A legröhejesebb a könyvelők eddig ismeretlen szervezetének jajveszékelése volt, hogy milyen nehéz lesz ezt majd kiszámolni és nyilvántartani, miközben nekik nincs semmi dolguk ezzel az egésszel. De az is hamar kiderült, teljesen hamis az a beállítás, hogy a magas áfatartalom emeli az élelmiszerek árát. Egy lelkes ellenző löttyös indulatában kiszámolta, hogy majd százezer forintért kell tejet és zöldséget vásárolnia annak havonta, aki hozzá akar jutni mind a tizenötezer forintnyi visszatérítéshez. De miért is kellene? Nem az a lényeg, hogy amennyire szüksége van, ahhoz jusson hozzá olcsóbban? Milyen stupid gondolkodás kell ahhoz, hogy valaki rögtön a visszaéléseken, a rendelkezések kijátszásán kezdjen gondolkodni?
Felmerült például ezekben a torz gondolkodású idiótákban, hogy majd az egész család, netán az egész utca a mami kártyájára vesz majd tejet. Megsúgom, ezért is kellett a visszatéríthető összeget korlátozni. De kapaszkodjanak meg a mindent besározók,
adok egy jó tippet. Az én édesanyám nem szereti a sajtot. Nekem vesz majd a kártyájával, és visszakapja az adótartalmát. Én pedig veszek majd neki cserébe valami mást, ami nem tartozik a kedvezményes körbe, így egészítem ki a támogatását. És köszönjük a kormánynak, hogy segített segíteni. Így is lehet.
Az is felháborító volt, amikor elkezdtek azon vekengeni a kormányellenesek, hogy a nyugdíjasok közül sokan termelői piacon vásárolnak, ahol nem tudják a kártyát használni. Csak azt felejtették el hozzátenni, hogy az őstermelők, piaci árusok nincsenek az áfakörben, áraikban nincs ilyen adó, nincs miből visszatérítést számolni. Ez az intézkedés tehát azt a célt szolgálja, hogy azokat az időseket segítse az állam, akik kifizették az adót vásárláskor azon termékek árában, amelyeket rendszeresen megvesznek mindennapi szükségleteik kielégítésére. Nem azonos tehát az általában vett infláció megfékezésével.
Utóbbira
azt javasolta a kormányfő, hogy Nagy Márton miniszter tárgyaljon a terméklánc minden szereplőjével a termelőktől kezdve a feldolgozókon át a nagykereskedőkön keresztül a kiskereskedőkig, hogy tanúsítsanak önmérsékletet, ne emeljék az indokoltnál nagyobb mértékben áraikat. Mondják meg, miben tud segíteni a kormány költségeik csökkentése érdekében, találják ki közösen azt a megoldást, amivel mindenki jól jár anélkül, hogy a végén az emberek pórul járjanak.
Amennyiben szép szóval nem megy, akkor jön az árstop vagy a profit elvonása, ami viszont mindenkinek rossz, tehát nem kellene idáig eljutni. Az idióta ellenzék ebben a kérdésben is csak az adócsökkentést tudja mantrázni, és azt a látszatot keltik, mintha személyesen Orbán Viktor emelné az árakat, növelve ezzel az inflációt. A kormányfő nem győzi elégszer elmondani, hogy a béke lenne az egyetlen eszköz, amivel megoldódna a probléma, hiszen alacsonyabb szinten stabilizálódna a forint árfolyama, csökkennének az energiaárak, és beindulna a gazdasági növekedés is. Ám úgy tűnik, mindez nem áll a kormánybuktatók érdekében.
A leggusztustalanabb, amit a többgyermekes édesanyák szja-mentességének ügyével művelnek a közérzetrombolók. Elterelik a figyelmet arról, hogy
a kedvezménnyel a vágyott második, harmadik gyermek megszületését is segíteni kívánja a kormány amellett, hogy az alapelv továbbra is az: az utódok vállalása és felnevelése nem járhat elszegényedéssel, nem jelenthet hátrányt a gyereket nem nevelőkkel szemben. Nem bünteti senki a gyermekteleneket, hanem ellenkezőleg, a családokat segíti a kormány.
Ehhez képest megy a visszataszító irigykedés, a sértett duzzogás, miért nem kap mindenki valamit. A tudálékos verzió szerint ez a pénzszórás hatalmas lyukat üt a költségvetésen olyan helyzetben, amikor pluszbevételekről kellene gondoskodni a szerintük tönkretett egészségügy és oktatás megsegítése érdekében. A helyzet viszont az, hogy jövő januártól a negyven év alatti kétgyermekes édesanyáknak kilencvenezer forinttal több jövedelmük lesz. Tételezzük fel, hogy ebből az összegből teljes áfájú élelmiszert vásárolnak gyermekeiknek, így máris befizetnek tizenötezer forint adót. Amit vásárolnak, azt elő kell állítani, pörög a gazdaság, nem lesz itt semmiféle lyuk.
Értem én, persze, hogy
jövőre választás lesz, ezért nem tetszik az Orbán-fóbiásoknak, ha családi adóparadicsom lesz Magyarország, hiszen a megerősödött családok az alapjait képezik a megerősödött nemzetnek, a csaknem ötmillió dolgozó az erős nemzetgazdaságnak, ez pedig olyan a globalistáknak, mint ördögnek a tömjénfüst.
De az igazság az, hogy ezzel azok is nagyon jól járnának, akik most huhognak, kárognak, okoskodnak, és így próbálják elvenni az emberek kedvét egy sikeres és gyarapodó ország építésétől. Az enyémet nem tudják.
