Újratervezés

Amikor pápát választanak, a bíborosokat külön helyiségbe zárják, régen még be is falazták őket, s addig nem jöhetnek ki, amíg egyezségre nem jutnak. Enni kapnak, de más módon nem érintkezhetnek a külvilággal.

Az uniós országok állam- és kormányfői, valamint az intézményrendszer vezetői csütörtök este halat kaptak vacsorára, majd rájuk csukták az ajtót, elvben se ki, se be nem jöhettek, míg valamire nem jutottak. Hajnali negyed hatig bírták.

Tíz nappal a tegnap délután zárult brüsszeli csúcs előtt az unió pénzügyi biztosa végső visszaszámlálást indított. Bár szavait kissé sarkosabbá fogalmazta át a sajtó, Olli Rehn lényegében arról beszélt, hogy a mostani csúcstalálkozó végéig eldől az eurózóna sorsa. Ha ez tényleg így lett volna, most igen nagy lenne a baj, merthogy végleges megállapodás nem született, az irányokat azonban nagyjából sikerült kijelölni. Ismerve az unió döntéshozatali képességét, rugalmatlanságát, ennél többet valószínűleg kár is lett volna várni. Mi, tudósítók a tanács épületének földszintjén persze bíztunk a szenzációs bejelentésekben, s amikor több mint tíz órával a vacsora kezdetét követően kora hajnalban megpillantottuk a sietősen és kissé feldúltan távozó bolgár miniszterelnököt és küldöttségét, már-már sajnálni kezdtük, arra gondolván, hogy csak nem kiszavazták őket? A valódi meglepetést azonban cseh kollégája, Petr Necas okozta, aki elsőként említette meg, hogy Nagy-Britannia, Csehország, Svédország és Magyarország nem csatlakozik a pénzügyi fegyelem szigorítását célzó kormányközi szerződéshez. Ezt aztán Sarkozy francia elnök és több uniós vezető is megismételte, a magyar fél azonban hallgatott. Egészen reggel tíz óráig, amikor is a kormányfő jelezte, valójában a magyar Országgyűlés elé terjesztenék az ügyet, mivel az a nemzeti szuverenitást is érinti. A többórás hallgatás reggel jókora bakinak tűnt, a háttérben azonban feszült egyezkedés folyt, aminek végére az eurózónán kívüli országok a különutas briteket leszámítva közös álláspontra helyezkedtek.Parlamentjeikhez fordulnak, s márciusig hoznak döntést.

A tét, hogy az Európai Egyesült Államok-modell felé mozdulva életben tartják-e a sokkal szorosabbra fűzött s szigorúbban ellenőrzött közösséget, vagy klubbá silányítják. Ahhoz, hogy megfelelő történelmi távolságba tudjuk helyezni a csúcstalálkozó eseményeit, legalább egyet aludnunk kell rá. Merthogy előző éjszaka a résztvevők többségének egy percet sem sikerült, meg persze az élményeknek is ülepednie kell. Orbán Viktor tárgyalási módszerét bravúrként és hazárdjátékként is értelmezték Brüsszelben, ami biztos, a rendelkezésre álló mentőcsónakba mindenki befért, aki nyújtotta a kezét. Ne legyenek illúzióink, ezt a ladikot nem száguldásra tervezték, csónakunk szűkös és kényelmetlen, sok poggyászt a vízbe kell róla dobnunk. Vagyis immár – reálisan – nem a világ nagy gazdaságai között zajló versenyről beszélünk, hanem a felszínen maradásról. Ha az uniónak rossz, nekünk is az. Ma már nem vitás, hogy költségvetésünket újra kell tervezni, s a 2012-es év a mostaninál is küzdelmesebb lesz.

Szegény horvátok jobbkor is aláírhatták volna csatlakozási szerződésüket, bár így legalább megalapoztak annak a brüsszeli poénnak, hogy a többiek igazából a briteket cserélték le rájuk. Kedvezőbb történelmi körülmények közepette pezsgőt kellett volna körbekínálni a tanács épületében, kicsit mi is ünnepeltethettük volna magunkat, hiszen sokat tettünk déli szomszédunk közelgő belépéséért. A maratoni ülés idején azonban a kávé bizonyult a legnépszerűbb italnak. A füst felszállt, a tűzoltás folytatódik.