Az általános ünnepi hangulatban annak is része volt, hogy az olimpia szinte monopolizálta a médiát. Harmadik hete nincs lap, amelynek első oldalát ne ez uralná: először az aggodalom, hogy minden jól megy-e, majd később a dobogós britek könnyesen mosolygó képei (megdőlt a tévhit, hogy az angolok nem sírnak), végül az elképesztő záróünnepség óta a jóleső visszatekintések. Minden más háttérbe szorult: a kormánykoalíció ellentétei, az afganisztáni háború, az iráni földrengés, a moszkvai tüntető lányok pere, az amerikai elnökválasztási kampány – minderről úgy nem illett beszélni, mint esküvőn a menyasszony tyúkszeméről.
Hogy mi marad az ünneplés után? 10 800 új lakás az olimpiai faluban és környékén. Huszonkilenc aranyérem. Büszkeség, hogy London, az egyetlen város, amely harmadszor rendezett nyári olimpiát, megállta a helyét.
