Idén október 23-án százezrek lepik el a főváros utcáit, ám 1956-tal ellentétben a politizáló tömegek nem a nemzet egységét, hanem a megosztottságot demonstrálják majd a forradalom és szabadságharc ünnepén. Nem bánnám, ha lehetne másként is, de ezen addig változtatni már bizonyosan nem lehet. Így természetes, hogy a kormány híveit is az utcára szólítják. A Kossuth téren beszédet mond Orbán Viktor, a Civil Összefogás Fórum ismét békemenetet hirdetett. Gondolom, sokan vannak, akik bár nem kritikátlanul szemlélik a kormány tevékenységét, érdekeltek a sikerében. Akik nem úgy képzelik a jó kormányzást, hogy az országot kívül-belül eladósítva a végletekig kiszolgáltatottá kell tenni. Akik számára nem az a kérdés, hogy Bajnai, Mesterházy, Gyurcsány vagy a Milla vezesse-e a jövőben az országot. Akik nem egy helytartót szeretnének Batthyány Lajos székében látni. Akik szerint a válságkezelés terheit nem csupán a lakosságnak, a családoknak kell viselniük. Akik szerint a mai világban is van jelentése, tartalma az önrendelkezésnek. Akik szerint nem az a nemzeti érdekek helyes képviselete, hogy gondolkodás nélkül aláírjuk az elénk tett papirost. Akik nem szeretnének visszatérni a 2010 előtti világba.
Őket várják a második békemeneten.
