A sorsdöntő bejelentésre egy ország sóhajtott fel. Mert ha az uniós hivatalnokok bal lábbal keltek volna fel, és mondjuk 3,1 százalékot tartottak volna teljesíthetőnek, akkor bizony most nagy bajban lennénk. Ismét elindulna az adok-kapok, újabb intézkedéseket, még „meggyőzőbb” forgatókönyveket követelnének rajtunk De szerencsére megúsztuk, sőt kaptunk a buksinkra egy simogatást is.
Abszurd az a határtalan izgalom és aggodalom, amely a Nagy Döntést megelőzte. Pedig mindössze annyi történt, hogy egy liberális finn politikus, Olli Rehn, az Európai Bizottság senki által soha meg nem választott pénzügyi biztosa a véleményét közölte a magyar költségvetés idei, jövő évi, sőt még a 2014-es évéről is.
Igen, igen. Olli Rehn század százalékpontnyi biztonsággal megjósolta, hogy két év múlva mekkora hiánnyal fog zárni az a költségvetés, amely nemhogy nincs kész, de még hozzá sem kezdtek a tervezéséhez. (Mekkora mázlijuk van a finneknek, hogy Olli Rehnt exportálhatták Brüsszelbe, addig sincs otthon!)
A brüsszeli jósda teljesítménye mindenesetre lefegyverző. Nemzetközi szervezetek tucatjai nap mint nap küszködnek, hogy negyedévente frissített jelentéseikben naprakész gazdasági előrejelzéseket tehessenek, igazodva a legújabb nemzetközi folyamatokhoz. A derék Olli Rehn tehát maga mögé utasítja akár a Világbankot, a Nemzetközi Valutaalapot, az OECD-t és bármely nemzetközi gazdaságkutató intézetet, mert eurócentnyi pontossággal már most látja, mi lesz 2014. december 31-én. Mindennek csupán azért van jelentősége, mert ismét olyan politikai döntést hoztak Brüsszelben, amelyet kényszeredetten előrángatott, szakmainak látszó érvekkel próbálnak kínkeservvel alátámasztani. És mivel a kormányváltás óta kordában tartották a hiányt, ezért most előhozakodtak a 2014-es esztendővel. Hogy akkor majd biztos nem fog sikerülni, mert ilyen és olyan kockázatok látszódnak, amelyekből már most azt a következtetést vonhatják le, hogy fél százalékpontos eltérés borítja a büdzsét. Íme, a hivatkozási alap, hogy még mindig ne kerülhessünk ki a túlzottdeficit-eljárás alól, és bármelyik pillanatban megvonhassák tőlünk az uniós tagságunkkal járó felzárkózási alapokat. És ezek a fiúk sem a levegőbe beszélnek: lám, tavaly pillanatok alatt felfüggesztették a forrásaink egy részét, amelyhez megnyerték Andor László magyar biztos támogatását is.
Amikor az euróövezet recesszióval küzd, a mentőalapok sikere finoman szólva is kétséges, az unió következő költségvetését több tagállam is megvétózná, és mellesleg az Egyesült Államok egy óriási kiigazító csomag előtt áll, akkor Olli Rehn egy dologban biztos: Magyarországon 2014-ben mennyi lesz a GDP, és annak 3,5 százaléka lesz a hiány. Mi ehhez képest a Gyurcsány-kabinet kormányzati jósdája?
A szerdai döntés azért is visszatetsző, mert éppen az Európai Bizottság volt az, amely éveken át zöld jelzést adott a szocialista kabineteknek a hat–kilenc százalékos túlköltekezésre, aminek következtében az adósságszolgálatunk jelenleg 4,5 százalék. Amit gazdaságélénkítésre, orvos- és pedagógus-béremelésre lehetne elkölteni, nem pedig törlesztésre. A Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányok minden egyes magyar állampolgárra 1,17 millió forint tartozást tettek. Ezt kell visszafizetni, ezért szükségesek a kiigazító csomagok. Nem győzelmi jelentés, hogy még évekig az adósságszolgálat köti gúzsba a gazdaságot, de ez az igazság. Ideje megbarátkozni vele
