Kövér brüsszeli macskák

Fellázadtak az Európai Unió ellen a britek. Nemcsak a lakosság – ők már eleve be sem akartak lépni ebbe a klubba –, a törvényhozás is.

A múlt héten azonban a konzervatív képviselők saját miniszterelnöküket szavazták le az unió költségvetésével kapcsolatban. David Cameron megszégyenítő vereségével az inkompetens és drága uniós bürokráciát és a brüsszeli politbüró túlhatalmát büntették. Az eurokraták irattologatása évi 8,4 milliárd euróba (közel 2400 milliárd forintba – száz nagyobb magyar város kétéves költségvetése) kerül az uniós polgároknak, de nekik ez sem elég, mert ötszázalékos béremelést kértek, tekintettel a kétszázalékos inflációra. Ezt utasította el az angol képviselőház, sőt ragaszkodott a csillagászati adminisztrációs kiadások lefaragásához. Cameron már korábban megpendítette, hogy nem fog sokat töprengeni, ha meg kell vétóznia az EU-s költségvetést, most pedig már joggal hivatkozhat a brit törvényhozás döntésére is.

A kormánypárti „puccs” vezérszónokai olyan érvekkel álltak elő, amelyeket nehéz cáfolni. A lázongó honatyák szerint Brüsszelben az adófizetők pénzén hizlalt „kövér macskák” ülnek a bizottságban, akiket ráadásul a kutya sem választott meg, mégis jogot formálnak arra, hogy mindenbe beleszóljanak. Az EU-s hivatalnokok a tyúkketrecek és az izzók után most a fodrászokkal is bíbelődnek: friss hír, hogy a hajszobrászok ezentúl csak lapos sarkú cipőt viselhetnek, mert így nem forog veszélyben a biztonságuk, sőt a naponta vállalható hajvágások számát is korlátozzák, mert a túlzott tempó „érzelmileg kimerítheti” őket. A brit fodrászszövetség a döbbenetből felocsúdva kiadott egy közleményt, amelyben tudatta: az EU a legnagyobb kalapáccsal a legkisebb diót próbálja feltörni Persze az is lehetséges, hogy az egész ügy hátterében a gyógypapucslobbi áll, de a brüsszeli csinovnyikokat elvileg azért fizetik olyan busásan, nehogy az egyes érdekkijáró csoportok közelebb férkőzhessenek hozzájuk.

Mindenesetre több brit kormánypárti képviselő kilépést sürget az unióból, és már most visszakérnék a korábban átadott jogaikat, mert szerintük „nagyhatalom helyett egy gazdasági hullához” láncolták magukat annak idején. Mint panaszolják, a függetlenségük egy részének feladásával „berozsdásodott a demokráciájuk”, holott annak idején az egész öreg kontinens tőlük vehetett leckét a parlamentarizmusból. Úgy látják, egy olyan klubhoz csatlakoztak, amely „csak szegénységet hoz létre”, miközben „pénzszóró és inkompetens” bürokratikus vízfejet működtet. És amelybe csak azért kellett belépniük, nehogy a franciák és a németek a hátuk mögött ellenük szövetkezzenek. A brüsszeli hivatalnokok és az EU-ba exportált, otthon nemkívánatos politikusok abszurd munkásságán eddig csak jókat derültek az angolok, mondván, „az olaszok precizitása, a hollandok nagyvonalúsága, a franciák szerénysége és a németek képzelőereje egyesül bennük”, de mára lefagyott az arcukról a mosoly. Miközben a soha senki által meg nem választott biztosok (Andor Lászlóra sem szavazott nálunk senki) egész országoknak dirigálnak, maga az európai gondolat is veszendőbe megy. Azok az apparatcsikok, akik legalább tíz magyar orvos fizetéséért találnak az íróasztaluk számára tennivalót, nemrég úgy döntöttek, hogy 20 százalékkal csökkentetik a szegényebb régiók (köztük hazánk) felzárkóztatására szánt forrásokat.

Az egységes és igazságos Európa nevében.