Végre békén hagyhat minket Brüsszel, nem facsarnak ki belőlünk még több mérlegkiigazítást, nincs több zsarolás, az uniós források megvonásával való fenyegetőzés, és az idén talán már nem indul ellenünk újabb kötelezettségszegési eljárás sem. Olli Rehn pénzügyi biztos is nyugodtan készülődhet az ünnepekre, most, hogy nem kell naponta a magyar hiánnyal kelnie és feküdnie.
Hatalmas tartalékkal, csaknem 600 milliárd forinttal tervezték a költségvetést, ami azt jelenti, az utóbbi hetekben bejelentett úgynevezett egyenlegjavító intézkedések megtakarításait szinte egy az egyben erre a biztonsági célra fordítják. A tartalékkeret felduzzasztása nagyon is szükséges: a válság ötödik évében járva Európa nagy része még mindig csak stagnál, vagy további recesszióval küzd, nem tudni, melyik tagállamnak kell újra mentőövet dobni. Ilyen bizonytalan esztendőre kellett költségvetést tervezni úgy, hogy Brüsszel még a szeme sarkából is minket figyel, vajon tényleg a bűvös három százalék alatt tartjuk-e a deficitet.
Valószínűleg igen, de ezért meg kell majd izzadnia mindenkinek. A költségvetés jelentős államadósság-csökkentést, a munkahelyvédelmi program végrehajtását, a települések adósságának átvállalását, a rezsicsökkentést, a kisvállalkozók adóterheinek lefaragását, valamint a rendezett pénzügyi viszonyok fenntartását egyszerre vállalja. Más szóval azt, hogy csak annyit költhet az ország, amennyi bevétele van. Eddig ér a takarónk. És mivel a legjelentősebb kiadási tehertétel az adósságszolgálat, amely jövőre csaknem 1300 milliárd forintra rúg, eltöprenghetünk azon, hogy mire is futná ennek a feléből. Lenne például fedezet a pedagógus-életpályamodellre, az egészségügyi béremelésre, az oktatásra, sőt még a beruházások felpörgetésére is. De nincs. Helyette van egy 2008-ból megörökölt EU–IMF-hitel, amelyet ennek a kormánynak kell szinte teljes egészében törlesztenie. Ebben a helyzetben merő cinizmus Szekeres Imre kritikája, miszerint nőtt az éves adósságszolgálat összege. Igen, nőtt, de azért, mert Veres Jánosék annak idején ilyen visszafizetési ütemezéssel kötötték meg a nemzetközi óriáshitel-szerződést. Józsa István, az MSZP gazdasági megmondóembere a költségvetési vitában pedig egészen odáig merészkedett, hogy azt állította: „Magyarországnak gazdaságpolitikai fordulatra van szüksége: ehhez az MSZP új gazdaságpolitikája egy reális kilábalási alternatívát kínál, amely nem megszorításokra, szemfényvesztésre és populáris politizálásra épít.” Jól hallottuk? És vajon merrefelé található a szocialisták vagy az Együtt 2014 alternatív költségvetése vagy egyéb ötlete? Amelyik egyszerre tartaná az előírt hiánycélt, és törlesztené az adósságot? Ne keressék, úgysem találnák. De a többi ellenzéki pártnál sem. Pedig a költségvetési vitában az LMP-s Vágó Gábor is megcsillantotta tudását: ő „a tanyasi emberekben még fellelhető jó gazda gondosságát” hiányolta a büdzséből, majd azzal állt elő, hogy „ha leállítjuk a perverz adórendszert, akkor munkahelytömeg fog létrejönni”. Nem rossz, de a Jobbik gazdasági frontembere, Volner János egykori rendőr még nála is kreatívabbnak bizonyult. Ő azt reklamálta, hogy „az Országgyűlésben folyamatosan csak elosztáspolitikai vitát folytatnak”. Lehet, hogy a Jobbiknak ez újdonság, de a költségvetési tervezés lényege épp a bevételek elosztásának mikéntje. De Volner és Vágó még csak nemrég kezdte, talán még belejönnek. Józsa pedig majd kijózanodik. Addig is Gyurcsány megtarthatja nekik azt a gazdasági szemináriumot, amelyet tegnap olyan nagyvonalúan felajánlott a költségvetés benyújtóinak.
Szabó Anna
