Vasárnap négy helyen tartottak pártpolitikai szempontból értékelhető időközi önkormányzati választást. Tiszaszigeten a Fidesz polgármesterjelöltje nyert, ám ő egyedül indult, ezért ettől még akár az a bizonyos korszakváltás is a kapuk előtt toporoghatna. Tiszabőn három jelölt közül a fideszes lett a település első embere. Szentendrén egy képviselői helyért az előzetes hírek szerint komoly győzelmi eséllyel indult harcba az MSZP jelöltje, a korábbi polgármester, mégis viszonylag simán vesztett kormánypárti riválisával szemben. E helyen figyelmet érdemel még a Jobbik és az LMP eredménye: 53, illetve 28 szavazat.
A legnagyobb érdeklődés a dunakeszi megméretést kísérte, itt ugyanis a baloldali, balliberális ellenzék egyfajta előválasztási küzdelmet vívott. Először mérette meg magát a Bajnai-féle Együtt 2014 és a szakadár LMP-sekből álló Párbeszéd Magyarországért egy független jelölt közös támogatásával, miközben a legnagyobb ellenzéki párt, az MSZP is ringbe szállt. Ha az új politikai alakulat fent idézett közleménye a korszakváltást az ellenzéki vezető szerepre értette, máris nyer valamelyes értelmet. Itt is érdemes a pontos választási adatokból kiindulni: viszonylag magas részvétel mellett a Fidesz jelöltje a voksok csaknem felét (563 szavazat) megszerezve győzedelmeskedett, az ellenzéki versenyfutást megnyerő Bajnai-féle szövetség embere 249, a Jobbiké 168, az MSZP-é pedig sereghajtóként 153 szavazatot kapott.
A nagyobbik kormánypárt tegnap azt emelte ki, hogy jelöltjei Szentendrén és Dunakeszin jobban szerepeltek, mint 2010-ben. Különös, hiszen az előző hetekben szinte sötét volt az ég a kormányra külföldről és itthonról zúduló nyílzáportól, s a véleményiparosok szerint csúnyán leszerepeltek a hatóságok a nagy ünnepi hófúvás idején. Mi történik itt? A helyi sajátosságok hangsúlyozása helyett érdemes az Ipsos országos felmérését felidézni, amihez igazodni látszanak a friss eredmények: a Fidesz jelentősen növelni tudta az utóbbi időben a támogatói számát, régen nem állt olyan jól, mint most. A korábban bizonytalanok köréből érkező új támogatók társadalmi helyzete alapján pedig nem férhet kétség hozzá, hogy a februártól érzékelhető rezsicsökkentés hatása jelent meg az adatokban. Azok igazolták vissza ezt a lépést, akiknek nagyon is számít az a havi néhány ezer forintos tehercsökkenés. Innen nézve válik érthetővé, hogy a kormány miért vállalta ezt a súlyos következményekkel járó küzdelmet kis túlzással a fél világgal. S az is, miért került csapdahelyzetbe a kormányon a rezsicsökkentés lehetőségén soha el nem gondolkodó baloldal.
Van, amikor a politikai folyamatok megértése nem igényel túlzott erőfeszítést: a liberális retorika szerint populizmusra vevő magyar társadalmat nem az állítólagos demokratikus deficit körüli zajos viták vagy a Sirály visszafoglalása, hanem a szociális feszültségek foglalkoztatják. S utóbbiakról az ismert okokból a baloldalnak végképp nem lehet hiteles a mondanivalója. Dunakeszin az derült ki, hogy az MSZP két héttel korábbi, erőt mutató rendezvénye után is nyílt a küzdelem az ellenzék vezetőjének pozíciójáért. Ám ha összeadjuk a két baloldali jelöltre leadott szavazatokat, a Fidesz akkor is biztosan nyert volna. Így nekik ma együtt sem menne.
Hacsak nem a Jobbikkal
(Szerető Szabolcs)
