Nézzük, hogyan szítják azt a dühöt, amelyet csatornázni szeretnének! Matolcsy György, a jegybank új elnöke kinevezése után nem húzta sokáig az időt, egyebek mellett bejelentette, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) nullaszázalékos hitellel támogatja a kis- és közepes vállalkozásokat részben a devizatartalék terhére. Azok, akik idáig az MNB devizatartalékának felélésével korbácsolták az indulatokat, hiszterizálták a pénzpiacokat, most keveslik az intézkedések várható hatását. Az ellenzék szerint ez csupán néhány csepp víz a sivatagban.
Felvetődik azonban a kérdés, hogy a jegybank előző vezetője, Simor András – akinek munkáját az MSZP tagjaként az a Braun Róbert segítette, aki Gyurcsány Ferenc főtanácsadójaként is tevékenykedett – miért nem tett valamit az elsivatagosodás ellen. Egyáltalán mit csinált ez az ember ebben a kulcsfontosságú tisztségben? Amikor valaki bírálni merte, a düh csatornázói jóvoltából azonnal diktatúráról, a jegybank függetlensége ellen indított támadásokról zengett a média Brüsszeltől Washingtonig. Simor hiába lepleződött le, hogy megtakarítását adóparadicsomba menekítette, még vehemensebben védelmezték.
Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy Franciaországban nemrég közleményben ismerte el Jérome Cahuzac költségvetési miniszter, hogy voltak eltitkolt külföldi bankszámlái. Jérome Cahuzac már nem miniszter, büntetőeljárás folyik ellene. Simor nem mondott le, mandátuma lejárta után az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank egyik alelnökévé választották. Simor olyan, mint egy macska, mindig talpra esik.
De haladjunk tovább! Az ellenzék még a rezsicsökkentésből is dühöt csatornázna, igaz, a közvélemény-kutatások adatai szerint nem sok sikerrel. Azt sulykolják, hogy a kormány intézkedései a gazdagoknak kedveznek. Nekik ugyanis nagyobb a rezsijük, ezért náluk a csökkentés összege is nagyobb. Azért halkan jegyezzük meg, hogy egy panellakás és egy családi ház rezsije között nincs akkora különbség, mint ahogy sokan gondolják.
Ugyanezen logika alapján támadják folyamatosan a devizahiteleseket segítő intézkedéseket és az egykulcsos adórendszert. Szerintük itt is mindennel a gazdagoknak kedveznek. Eközben persze a devizahitelesek százezrei éltek már a kormány által felkínált lehetőségek valamelyikével. (Ennyi gazdag ember lenne az országban?) És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a gyermekek után járó adókedvezménynek köszönhetően több százezer szülő lényegében mentesül az szja fizetése alól. Folyamatosan hergelik a közmunkát vállalókat. Kizsákmányolást, munkatáborokat emlegetnek. A helyzet mégis az, hogy a közmunkások száma idén várhatóan meghaladja a háromszázezer főt. A segélyekre berendezkedő életmód pedig visszaszorulóban van. Célba vették a diákokat is. Hatalmas energiát fordítanak arra, hogy az oktatási rendszer átalakítása miatt feszültséget, az általános elégedetlenség érzetét keltsék a fiatalok körében.
Ha pedig jön az árvíz, mindenki biztos lehet benne, hogy az ellenzékiek homokzsákok helyett a mikrofont szorongatják majd.
Villányi Károly
