Ígérnek, ígérgetnek

Örök életet, boldogságot és ingyensört ígért választóinak 2010-ben a Kétfarkú Kutyapárt, amely még arra is garanciát vállalt, hogy „a rájuk szavazók 100 százaléka rájuk szavaz majd”.

Programjuk további eleme a Belvárosban bevezetendő, csettintésre le- és felkapcsolható közvilágítás, a turistabuszok kerülgetése helyett a várost átszövő hullámvasút, illetve a Gellért-hegy belsejébe tervezett IV. Béla-energiaelnyelő, amely az űrből jövő energianyalábokat fogja fel és teszi felhasználhatóvá a lakosságnak.

Távol álljon tőlem a plágiumvád, de az Együtt 2014 programját olvasva sok a gyanús átfedés. Bajnai Gordon és a mögé szerveződött volt SZDSZ-es társaság – mármint azok, akik még nem léptek be az azóta alakult poszt-SZDSZ-es pártocskák egyikébe sem – olyan ígérethalmazt tett le az asztalra pártprogram címén, amelyet nehéz lenne komolyan venni. És hát itt van a kutya, vagyis a kétfarkú kutya elásva.

Míg Mogács Dániel humorista csapata vállalta, hogy nyilvánvalóan teljesíthetetlen ígéretekkel görbe tükröt mutatnak a politikusoknak, addig Bajnaiék halálosan komolyan veszik saját „programjukat”. Az Együtt 2014 például nem mást ígér, mint „olyan Magyarországot, ahol mindenki tanul nyelvet, szakmát, tudományt, és jó minőségben élhet”. Béremelést adnak a pedagógusoknak és az egészségügyben dolgozóknak, miközben eltörölnék a bankadót és a multinacionális vállalatok különadóját. Korrupciómentes államot is ígérnek (ez ma már minden pártprogram kötelező része), ahol minden politikai erő finanszírozása átlátható. Ennek köszönhetően tudhattuk meg, hogy a Hajdú-Bétet egykor tulajdonló és csődbe vivő Wallis korábbi vezetője is hozzájárul az Együtt 2014 bevételeihez, a meglopott beszállítók így legalább tisztában lehetnek azzal, milyen célt támogattak – még ha nem is önkéntes alapon.

A pártprogram kétségtelenül legszebb eleme „a bizalom helyreállítása”, csak azt nem tudni, pontosan mit is értenek ezalatt. Vajon a bankok bizalmát nyernék vissza azzal, hogy drasztikusan csökkentenék a bankadót? Vagy az ország iránti bizalmat azzal, hogy a jelenlegi kabinet 2014 közepére már visszafizeti a Gyurcsány–Bajnai-kormányok által felvett nemzetközi óriáskölcsönt? No, nem jó dolgában, hanem azért, mert Veres János és Simor András pont ilyen irgalmatlanul rövid futamidejű kölcsönszerződést hozott tető alá 2008-ban, amikor még a volt jegybankár szerint is csak két hétre (!) elegendő pénz volt az államkasszában. Esetleg a szegény kifosztott multikét azzal, hogy eltörlik a rezsicsökkentést és a válságadókat?

A rezsicsökkentésre egyértelműen nemet mondó Bajnai programjából annyit mindenesetre ki lehet hámozni, hogy „a kiszámíthatóság miatt” korlátot szabnának a nemzetközi vállalatokat sújtó különadóknak, de hogy az államkasszából így kieső évi több száz milliárd forintot honnan pótolnák, arról nagy a hallgatás. A szép szóvirágok, ígérgetések és közhelyek útvesztőjében csak sok bogarászás után lehet megtalálni az egyik ilyen lehetséges forráslelőhelyet. Ez a tőke megadóztatása lenne, ami ugyan jól hangzik, de a valóságban a Bajnai által 2009-ben már bevezetett, majd az Alkotmánybíróság által megsemmisített vagyonadóról szól. Akiket az Együtt 2014 számára alapvető fontosságú kollektív emlékezetkiesés még nem ért el, azok tudják, hogy Bajnaiék törvénye szerint még a nyugdíjasoknak is minden évben meg kellett volna fizetniük saját lakásuk értékének bizonyos százalékát. Hogy ebből miként lesz „baloldali értékekkel” telített, milliárdosok által vezetett „szocialista” összefogás, az már legyen az ő gondjuk.

Szabó Anna