Lerághatatlan csont

Van-e élet a politikai halál után? Mi az hogy! Nálunk egy példásan kivitelezett karakter-öngyilkosság után még évekig miniszterelnök is maradhatott valaki.

Nem sokkal azután, hogy Gyurcsány megüzente, most már aztán tényleg közel jár a végső bizonyossághoz a beszéd kiszivárogtatóival kapcsolatban, a Heti Válasz rátalált az események állítólagos koronatanújára. A hányatott sorsú fiatalember, a volt miniszterelnök vezette Demokratikus Koalícióban politizáló Szabó Bálint kerek történettel állt elő. Azt állítja, Rózsa-Flores Eduardo lakásán 2006 nyarán szem- és fültanúja volt annak, ahogy az azóta Bolíviában lemészárolt kalandor három akkori vezető szocialista politikussal, (Szili?) Katalinnal, (Szekeres?) Imrével és (Baja?) Ferenccel a néhány hónappal később először a közrádióban közkinccsé tett beszédet hallgatja.

A leírásból felismerhető politikusok tagadnak, Gyurcsány Ferenc – aki Szabó Bálint elbeszélése alapján lényegében ugyanezt a verziót ismeri – nem cáfol, de azért nem is mutatja fel az interjút a meglelt végső bizonyosságként, hanem debreceni (értsd: fideszes) szálat emleget. A titkosszolgálat hosszan vizsgálta a beszéd kikerülését, ám a nyilvánosságra hozott eredmény nem tartalmazta a megfejtést. Rózsa-Flores pedig halott.

Az ügyben így vagy úgy érintett politikai erők a Fideszt sejtik a mostani közlés hátterében, amiben nincs semmi eredeti vagy meglepő. Nem a Heti Válasz hibája lesz, ha a mostani cikk sem oszlatja el a homályt, ha az nem az eddig fabrikált összeesküvés-elméletek mészárosa, hanem újak életre hívója lesz. Valójában soha nem volt kérdéses, hogy az MSZP valamelyik elitcsoportja állt a beszéd kikerülésének hátterében. Tóth Károlyt, a nemzetbiztonsági bizottság volt szocialista alelnökét a hetilap is idézi: „az MSZP vezetésében, méghozzá a hivatalos felvételhez szabályos körülmények között hozzáférők között kell keresni a balatonőszödi hangfelvétel kiszivárogtatóját.” Azt pedig korábbi közlésekből tudni, hogy a beszédről két felvételt őriztek, az egyik Gál J. Zoltán miniszterelnöki kabinetfőnöknél, Gyurcsány Ferenc bizalmasánál, a másik Butor Klára pártigazgatónál volt. Vagyis: vagy Gyurcsány, vagy a vele permanens hatalmi harcot folytatott régi szoci elit akciója volt a beszéd nyilvánosságra kerülése. Az is egyértelmű, hogy Gyurcsány az, aki igyekszik napirenden tartani az ügyet, az árulás bélyegét sütni néhány volt párttársára, míg az MSZP a legszívesebben elfelejtené az egészet.

Mesterházy Attila pártelnök lapunknak nemrég azt nyilatkozta: az őszödi beszéd lerágott csont, semmilyen fordulatra nem számít az ügyben. Ezek után az sem kérdés, kinek használ az ügy felmelegítése. Az is nyilvánvaló, Gyurcsánynak elemi érdeke, hogy új pártja a ma még nem létező ellenzéki választási szövetség részese legyen. Az MSZP és Bajnai Gordon azonban ezt a terhet már nem akarja magával cipelni. Ehhez viszont az érintettnek is lesz egy-két szava. A baloldal tehertétellé vált egykori csodafegyvere nem adja magát olyan könnyen.

Fontos és érdekes kérdés, hogy miként is történt a beszéd nyilvánosságra kerülése, a lényegen azonban nem változtat. Őszöd, a 2006. őszi rendőrterror, a kudarcos, jövőt felélő kormányzás az egész balliberális politikai és szellemi elit öröksége és szégyene. Amitől nem lehet pusztán azzal megszabadulni, ha megkésve, felemás módon bocsánatot kérnek a legnagyobb gazemberségekért, vagy ha praktikus okokból hátat fordítanak Gyurcsánynak. Aki ma már csak a baloldal gondja, nem az országé.