Kinn vagyunk a vízből?

Mintha egy nagy rendező állna az elmúlt napok eseményei mögött. Még véget sem értek a trianoni megemlékezések, megmutathattuk, mit jelent az a bizonyos nemzeti összetartozás.

A tájékoztatásra aligha lehet panasz, óránként, félóránként rendkívüli híradások, riportok, meghosszabbított árvízi tudósítások számolnak be a Duna minden csobbanásáról. Meg arról is, hol várják az újabb és újabb segíteni akarókat (vasárnap nagyjából húszezren dolgoztak a gáton), és milyen telefonszámokon adhatunk fel pénzt, juttathatunk el adományt, bármit a rászorulóknak. Sokat számít, hogy lépten-nyomon ismert közéleti emberek sorával találkozni a zsákokkal bíbelődők között. „Őszintén mondom, nem marketingfogásból jöttünk ide – magyarázza a tévériporternek Benedek Tibor, a vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya –, nekünk is itt a helyünk, hol máshol.”

Szívet melengető a riportbeszámoló, ahogyan a kereplő helikopterek zajában asszonyok, nagymamák viszik a gátra a meleg teát, a maguk sütötte pogácsát. A küzdőket a rendre érkező záporok, zivatarok sem hűtik le. Pedig a szombati Medárd-nap már a nevével sem kecsegtet sok jóval, félóránként rákezd az eső. A budai Bem téren délután már félméteres a víz, de nincs baj, nem szakadt át a gát, csupán az elnyelőcsatornák nem bírják Pánik szerencsére sehol sincs, előző nap mintaszerűen zajlott le Győrújfalu teljes lakosságának kitelepítése is. Mozgósító erejű, rendre frissülő képek sorjáznak az interneten. Egy ország dacol az öreg és haragos Duna sok száz kilométerén, Nagybajcstól le, Mohácsig. Az elesett Passaut nézve egyáltalán nincs miért szégyenkeznünk

Orbán Viktor irányítja az árvízi védekezést. Katasztrófahelyzetek esetén nem ritka az ilyen – bár idehaza volt ez már másképpen is. 2002-ben, a legutóbbi nagy áradásnál az akkori kormányfő, Medgyessy Péter egy távolabbi vízpartról, a francia Riviéráról kísérte figyelemmel az itthoni eseményeket. Igaz, így nem mondhatták rá azt, amit most némely médium Orbánról leírt. Hogy tudniillik csak „önmagát fényezni” jár az árvízi helyeken (Zárójelben: a miniszterelnök pénteken „kikapcsolódásként” Győrből átszaladt Tatabányára a Bridgestone céghez egy gumiabroncs-megállapodást aláírni. Nem gumicsizmában persze )

Zárszóféle a végére. Ha majd elmúlik a vész, és visszahúzódik medrébe a folyó, semmiképp se úgy fogjuk föl: megnyertük a háborút. Itt nem lehet háborút nyerni, legföljebb csatát. A háború víz és ember között örök. De még a csaták kimenetele is kétséges, ha megfeledkezünk a költő intelméről: „Azért a víz az úr!” A haragos, tekintélyt parancsoló, kiszámíthatatlan – és gyakran jó barát! – víz.

Pilhál György