Kétség az egységben

Nem tisztem tanácsokat adni a baloldalnak, a győzelem receptjének ismertetése pedig végképp nem lehet feladatom.

Az egész baloldal egy emberként kiállt mellette, és ezen gyors és erőteljes összezárás a későbbi egység zálogává lehet. Már csak Szilvásyt kellene megkérdezni, vállalná-e a feladatot, mert neki is be kell látnia, ha egyáltalán lehetséges konszenzuális és konstruktív jelölt ott a baloldalon, az egyedül csak ő lehet.

Megnevezése (mert az ilyesmit nem választással szokták eldönteni) egyből kirántaná a baloldali együttműködés szekerét a presztízsküzdelmek ingoványából. Most, hogy két önjelölt huzakodik a gyeplőnél, nem is lelhetik a helyes irányt, hiszen nem, vagy csak nagy késéssel születnek meg az alapvető döntések, amelyek az összefogást előre lendíthetnék. Mert amíg két vezető van, addig a kéréseket diktátumnak hallja a másik, a megegyezéseket megfutamodásnak tartja a tábor, magyarán amíg két vezető van, addig nincs egy se, de a nagyobb baj, hogy vezetés sincs. Bezzeg ha Szilvásy mint egyszemélyi felelős vezető adhatna, nem parancsokat, még csak nem is utasításokat, hanem demokratikusan kiérlelt, megfontolt és átgondolt eligazításokat – ahogy ez a baloldalon mindig is történni szokott –, oly égbekiáltó skandalumok sem eshetnének meg, mint a minap a képviselőjelöltek listájával.

Történt pedig, hogy Mesterházy Attila jelöltjelölt az MSZP nevében megkérte Bajnai Gordon jelöltjelöltet, hogy postázza már az általa vezetett (nevével fémjelzett) Együtt–PM-szövetség egyéni képviselőjelöltjeinek listáját, mind a 106 nevet, hogy ott a terepen a szocialista képviselőjelöltek időben megismerhessék leendő szövetségesüket, összemelegedhessenek, s mielőbb elkezdhessék fúrni, illetve kigolyózni a másikat. Bajnai küldött is egy listát, de azon csak 90 név szerepelt, s ők sem a lehetséges választási indulók voltak, hanem a körzeti koordinátorok.

Lapunk (a Népszabadsággal együtt és megegyezően) beszámolt minderről, aminek következményeként Bajnai hazugnak minősítette lapunkat (a Népszabadságot nem), ám érdekes módon nem tőlünk, hanem az MSZP-től követelt „helyreigazítást”. A szocialisták cáfolják meg az információt, mert annak elmaradása „megrendítheti a bizalmi viszonyt a demokratikus ellenzék két legnagyobb pártja között, és ez aláássa a 2014-es kormányváltás esélyét”.

Túl azon, hogy az nemcsak alá van ásva, hanem nagyjából el is van temetve, néhány ásónyommal Baja Ferenc is mélyítette a sírt. (Nem a nyelvi germanizmusét, hanem a kormányváltásét.) Baja arra a felismerésre jutott, hogy Bajnai pártja akár gátja is lehet a kormányváltásnak. Utólag elkezdték cizellálni, magyarázni Baja szavait, holott az MSZP szocialista platformjának vezetője minden szépítgetés nélkül igazat szólt és pontosan fogalmazott. Ugyanis aki Baja Ferencre szavaz, az partnert, együttműködőt, szövetségest aligha tud elképzelni mellette, talán az egy Lamperth Mónikát leszámítva. Mindezeken túl Gyurcsány is gyors fejszámolásba kezdett, s odakalkulált, egyáltalán nem biztos, hogy az Együtt–PM a baloldal második legnagyobb ereje, mert mi van, ha a DK eggyel (netán kettővel?) megelőzi? Szilvásy vezetésével ezek a gondok, kétségek, kérdések fel se merülhetnének.

Persze most azt mondhatják, könnyű nekem, a kibicnek, holott a kibicre súlyos társadalmi felelősség nehezedik. Ez az egyetlen réteg, amelyik a Medgyessy által beígért jóléti rendszerváltás haszonélvezője lett. Mert azóta is elmondható: a kibicnek semmi sem drága.

Ugró Miklós