Ez a voksolás normális esetben egy lehetett volna a két általános választás közötti hasonló megméretések hosszú sorában, döntően helyi értékkel, semmiképpen sem hisztérikus országos figyelemmel. Nem volt oly rég, hogy ne emlékeznénk: az ellenzék és a sajtója kezdte a jövő tavaszi parlamenti választás főpróbájaként, valamiféle előre hozott, döntő ütközetként kezelni a bajai képviselő-testület kormánypárti tagjának halála miatt kiírt választást. Aminek eredménye egyébként nem változtat a helyi erőviszonyokon.
Természetesen minél közelebb van az országos választás, annál érdekesebb kívülről nézve is egy ilyen viadal, ráadásul az elmúlt egy évben néha-néha előfordult az, ami nagyon sokáig egyszer sem: az ellenzéki jelölt legyőzte a fideszest. Meglehet, a baloldal vérszagot érzett, valamiért úgy érezte, nyerhet Baján, s egy inkább jobboldalinak számító városban aratott győzelem lendületet adhat a korszakváltásra gyúrók kampányának. Ehhez képest volt kudarc a számukra, hogy szeptember 22-én elmaradt az áttörés, az ellenzéki pártvezetők felvonulása ellenére nyert a fideszes jelölt. Függetlenül a döntés értelmezésétől: a bíróság azzal, hogy aztán éppen abban a szavazókörben rendelt el megismételt szavazást, ahol a kormányoldal lényegében a maga javára fordította a küzdelmet az egész körzetben, komoly fegyvert adott a csalást kiáltó ellenzék kezébe. Ám ezt a fegyvert csak akkor tudta volna belemártani a gyűlölt ellenfélbe, ha a megismételt voksoláson megveri a Fideszt.
Ami ezután következett, arra egyik fél sem lehet büszke: ilyen hiszterizált légkörben, ilyen abszurd körülmények között talán nem rendeztek még szavazást a rendszerváltozás óta Magyarországon. A helyzet képtelenségét fokozta, hogy mindössze néhány száz szavazatért folyt a kíméletlen, a politikai elit és a közvélemény figyelmét hetekig lekötő küzdelem, ahol a jelölteknek csak statisztaszerep jutott. Végül is azért kell most súlyos ellenzéki vereségről beszélnünk, mert ők emelték a végletekig a tétet, ők intéztek országos kihívást Baján a Fideszhez.
