A jogi utóvédharc természetesen folytatódik, a csalás kölcsönös vádja ott lebeg a szembenálló felek feje felett, ám azt hiszem, már az ellenzék sem akar újabb fordulót. Bármit sugallt is előzetesen a baloldal és a sajtója, Baja nem volt választási főpróba, az eredményből nem jósolható meg a tavaszi megméretés kimenetele. Ez a szavazás még nem az a szavazás. De néhány tanulság megfogalmazható. Például: az erejét egyesítő ellenzék a közvélemény-kutatások adataihoz képest szorosabb versenyt vívhat a Fidesszel, de az áttöréshez ez is kevés volt. Baja nem igazolta vissza a kormányváltó hangulatról szóló ellenzéki retorikát. A Gyurcsány-párttól Bajnaiékig ívelő helyi koalíció az LMP-t sem okolhatja a kudarcáért; az ökopárt szavazatai bizonyosan nem hiányoztak a győzelemhez, hiszen az ominózus szavazókörben meghökkentő módon ilyenek nem is voltak. A Jobbik és az LMP nehéz feladat előtt áll: ha a választás tétje lecsupaszodik két kérdésre – el kell-e kergetni a kormányt?, illetve: visszatérjenek-e a hatalomba az „elmúlt nyolc év” felelősei? –, bajosan jutnak el az üzeneteik a választókhoz. Tanulság még, hogy az ellenzék abban sem lehet biztos, a részvétel emelkedése neki kedvez, s a rejtőzködő tartalék a győzelme záloga: a megismételt voksoláson a Fidesz–KDNP éppen annyit erősített, mint az ellenzéki koalíció.
És persze Baján ízelítőt kaptunk abból a kirívóan durva kampányból, amely a tavaszi választásig az egész országra vár.
Szerető Szabolcs
