Ez a voksolás normális esetben egy lehetett volna a két általános választás közötti hasonló megméretések hosszú sorában, döntően helyi értékkel, semmiképpen sem hisztérikus országos figyelemmel. Nem volt oly rég, hogy ne emlékeznénk: az ellenzék és a sajtója kezdte a jövő tavaszi parlamenti választás főpróbájaként, valamiféle előre hozott, döntő ütközetként kezelni a bajai képviselő-testület kormánypárti tagjának halála miatt kiírt választást. Aminek eredménye egyébként nem változtat a helyi erőviszonyokon.
Természetesen minél közelebb van az országos választás, annál érdekesebb kívülről nézve is egy ilyen viadal, ráadásul az elmúlt egy évben néha-néha előfordult az, ami nagyon sokáig egyszer sem: az ellenzéki jelölt legyőzte a fideszest. Meglehet, a baloldal vérszagot érzett, valamiért úgy érezte, nyerhet Baján, s egy inkább jobboldalinak számító városban aratott győzelem lendületet adhat a korszakváltásra gyúrók kampányának. Ehhez képest volt kudarc a számukra, hogy szeptember 22-én elmaradt az áttörés, az ellenzéki pártvezetők felvonulása ellenére nyert a fideszes jelölt. Függetlenül a döntés értelmezésétől: a bíróság azzal, hogy aztán éppen abban a szavazókörben rendelt el megismételt szavazást, ahol a kormányoldal lényegében a maga javára fordította a küzdelmet az egész körzetben, komoly fegyvert adott a csalást kiáltó ellenzék kezébe. Ám ezt a fegyvert csak akkor tudta volna belemártani a gyűlölt ellenfélbe, ha a megismételt voksoláson megveri a Fideszt.
Ami ezután következett, arra egyik fél sem lehet büszke: ilyen hiszterizált légkörben, ilyen abszurd körülmények között talán nem rendeztek még szavazást a rendszerváltozás óta Magyarországon. A helyzet képtelenségét fokozta, hogy mindössze néhány száz szavazatért folyt a kíméletlen, a politikai elit és a közvélemény figyelmét hetekig lekötő küzdelem, ahol a jelölteknek csak statisztaszerep jutott. Végül is azért kell most súlyos ellenzéki vereségről beszélnünk, mert ők emelték a végletekig a tétet, ők intéztek országos kihívást Baján a Fideszhez.
A jogi utóvédharc természetesen folytatódik, a csalás kölcsönös vádja ott lebeg a szembenálló felek feje felett, ám azt hiszem, már az ellenzék sem akar újabb fordulót. Bármit sugallt is előzetesen a baloldal és a sajtója, Baja nem volt választási főpróba, az eredményből nem jósolható meg a tavaszi megméretés kimenetele. Ez a szavazás még nem az a szavazás. De néhány tanulság megfogalmazható. Például: az erejét egyesítő ellenzék a közvélemény-kutatások adataihoz képest szorosabb versenyt vívhat a Fidesszel, de az áttöréshez ez is kevés volt. Baja nem igazolta vissza a kormányváltó hangulatról szóló ellenzéki retorikát. A Gyurcsány-párttól Bajnaiékig ívelő helyi koalíció az LMP-t sem okolhatja a kudarcáért; az ökopárt szavazatai bizonyosan nem hiányoztak a győzelemhez, hiszen az ominózus szavazókörben meghökkentő módon ilyenek nem is voltak. A Jobbik és az LMP nehéz feladat előtt áll: ha a választás tétje lecsupaszodik két kérdésre – el kell-e kergetni a kormányt?, illetve: visszatérjenek-e a hatalomba az „elmúlt nyolc év” felelősei? –, bajosan jutnak el az üzeneteik a választókhoz. Tanulság még, hogy az ellenzék abban sem lehet biztos, a részvétel emelkedése neki kedvez, s a rejtőzködő tartalék a győzelme záloga: a megismételt voksoláson a Fidesz–KDNP éppen annyit erősített, mint az ellenzéki koalíció.
És persze Baján ízelítőt kaptunk abból a kirívóan durva kampányból, amely a tavaszi választásig az egész országra vár.
Szerető Szabolcs
