Mesterházy

„Az MSZP elnökének egyelőre nem a »felcsúti Maradona« cselsorozatára kell figyelnie.”

A Bajnai-féle szövetséggel kötött választási együttműködési megállapodás rögzítette az MSZP minden felmérés által igazolt vezető szerepét az ellenzéki oldalon: nincs ugyan hivatalos miniszterelnök-jelölt, de ha kormányváltás lesz, minden józan számítás szerint Mesterházy a miniszterelnök, az MSZP-é pedig a legerősebb kormánypárti frakció. Azóta azonban kiderült, ahhoz, hogy ez az alternatíva egyáltalán megjelenjen a polgárok szeme előtt a választás idején, az MSZP elnökének egyelőre nem a „felcsúti Maradona” cselsorozatára kell figyelnie.

Az elmúlt hetek ismert botránysorozata, illetve az október 23. ürügyén tartott ellenzéki gyűlésen történtek szétzilálták az addig szilárdnak, világosnak tetsző erővonalakat. Azok például, akiket az Együtt–PM-mel kötött egyezség után az MSZP kiküldött az ajtón, most összefogva igyekeznek visszamászni az ablakon. Gyurcsány Ferenc nyilvánvalóan Fodor Gáborral és a néhai SZDSZ több újra aktív politikusával együttműködve helyezi nyomás alá a hosszú hónapok alatt nehezen kialkudott ellenzéki szövetséget. A Bajnai-projekt kifulladásával a háttérben munkálkodó erők minden jel szerint új támogatottakra leltek. Feltételezhető, hogy Gyurcsány és az MSZP-ből kiszakított pártja, a Demokratikus Koalíció végzi a rombolást, készíti elő a terepet az új baloldali, balliberális alkuhoz, nyilvánvalóan a szocialisták kongresszusán nemrég a következő miniszterelnökként felkonferált Mesterházy Attila kárára módosítandó az erőviszonyokat.

Nincs új a nap alatt. Az 1994-es választások előtt, ahol jó előre tudható volt, hogy nincs esélye az MDF-es, Antall József szavaival: kamikaze kormánynak, az SZDSZ-ben évekig tartó casting előzte meg a miniszterelnök-jelölt kiválasztását. Mint tudjuk, az akkori befutó az idei október 23-án is megszólalási lehetőséghez jutott a Műegyetemnél; Kuncze Gábor és pártja azonban anno csak félsikert ért el. Miután az MSZP abszolút többséget szerzett a parlamentben, nem tudták kijátszani a választói akaratot, megakadályozni Horn Gyula miniszterelnökségét, támogatóik pedig nem engedték meg nekik a parlamenti matematikából amúgy logikusan következő ellenzéki lét „luxusát”.

Ha mástól nem, Csintalan Sándortól tudhatjuk, hogyan igyekeztek Hornt hátba támadni 1994 és '98 között a liberális partnerek. Akik mindig is találtak szövetségest törekvéseikhez a szocialista pártban. Aki nem hiszi, kérdezze meg Medgyessy Pétert. Van erről egy jó sztorija 2004-ből... Azt nem tudjuk, hogy a szokásos gyurcsányi blöffnek tekintsük-e, hogy a bukott miniszterelnöknek van egy jelöltje, aki Mesterházy Attila és Bajnai Gordon visszalépése esetén a baloldal kormányfőjelöltje lehet. Azt viszont tudjuk, hogy van az a pénz és médiatámogatás, amivel üstökösként tűnhet fel a magyar politika egén egy új vagy legalábbis annak mondott szereplő.

A legutóbbi időkig egyetértettek az elemzők abban, hogy Mesterházy Attila szilárdan kézben tartja a pártját. Ezt a meggyőződést is kikezdték a friss történések. Legutóbb az MSZP néhány régi motorosa, korábbi elnöke szólalt meg az ATV-ben, akik a bajai videóügy kapcsán úgy védték a párt mostani vezetését, hogy közben dilettánsnak, amatőrnek, baleknak nevezték. Ne feledjük, Mesterházy többek között éppen ezt a régi gárdát szorította a háttérbe elnöksége idején.

Nyilván megnyugtatja a tisztáldozatokkal járó bajai kármentés közben, hogy Kovács Lászlóék érte aggódnak, nem ellene.

Szerető Szabolcs