Az elmúlt időszak eseményei részei egy politikai játszmának – mondta Galló Béla a Ma reggelben. Ez a politológus szerint nem a videóüggyel kezdődött, hanem korábban, amikor az MSZP pártfinanszírozási ügyeit Gyurcsány Ferenc bedobta a köztudatba, utána jött a videóügy, majd azt követően az október 23-ai ünneplés. Galló szerint a DK-nak érdeke, hogy az MSZP hitelét és Mesterházy Attila vezetőképességét legyengítse, és mint alternatívát mutassa fel magát.
Fricz Tamás politológus úgy véli, Gyurcsányt koloncként hordozza magával a baloldal. Szerinte Gyurcsány a barátait sem kíméli, olyan ember, hogy „ha a barát hátat fordít neki, akkor belevágja a kést” – mondta képletesen a politológus. Úgy látja, ez az ősz azt hozta, hogy megbomlott a magyar politikai kultúra, nem az egész, hanem a baloldali politikai kultúra ért el mélypontokat.
A politológus példaként említette a Clark Ádám téri bábugyalázást a bajai videóügy mellett. Véleménye szerint ez a két esemény a baloldalhoz köthető mélypont – jelentette ki. Hozzátette, tomboló erővel megy már a kampány; „félek, hogy a mocskos kampány még nem szűnt meg.”
Galló Béla is kitért arra, hogy a társadalom nem figyeli rokonszenvvel a videóügyet, s véleménye szerint a politikai elit lejáratja magát. Fricz szerint a baloldalnak nagyon ártalmas ez az eset, de véleménye szerint a videóügynek az lehet az előnye, hogy innentől kezdve az egész magyar közvélemény nagy fenntartással fogadja majd az ehhez hasonló történeteket, és „talán elindulhat egy tisztulási folyamat”.
A 2014-es választások előtt „komoly gyűlöletkampányra, politikai háborúra” van kilátás a jobb- és a balliberális oldal közötti értékrendi szakadék és az egzisztenciális szempontok miatt – mondta Boros Bánk Levente politológus október 26-án a Lakiteleki Népfőiskolán, a fiatal politológusok kilencedik találkozóján.
Fricz Tamás szerint a nyugati sajtóban Magyarországról torzítva megjelenő tények és vélemények a nemzetközi támadások legitimálását szolgálják. Úgy véli, idővel a külföldi elemzők is megértik, hogy a kormány célja nem egyéb, mint a többségi elv érvényesítésével, a konfliktusok vállalásával, ám a demokratikus keretekre „feszesen és kínosan ügyelve” befejezni a bő két évtizeddel ezelőtt elkezdett, és végig nem vitt rendszerváltozást.
