– Miben lesz más ez a békemenet, mint az eddigiek?
– Két nagyon fontos célja van ennek a megmozdulásnak. Az első hogy méltósággal megemlékezzünk október 23-áról, a második pedig, hogy toleráns magatartással tiltakozzunk a politikai kultúrának az olyan intoleráns, antidemokratikus, agresszív elemei ellen, mint amilyen a szobordöntés volt. Ez volt az első alkalom, hogy élő emberről mintázott szobort megcsonkítottak, ez ellen pedig demonstrálnunk kell. Hangsúlyozom, hogy békés módon. Nem tartanánk ugyanis szerencsésnek, hogy ezen a nemzeti ünnepen az utcán növeljük tovább közéleti feszültséget. Ennek kapcsán meg is jegyezném, hogy ugyan mindig voltak radikálisabb hangot megütők a békemenetben, de őket mindig sikerült lecsillapítani, kordában tartani.
– Milyen jelentősége van annak, hogy ez a 2014-es választások előtti utolsó október 23-a?
– Nem kizárt, hogy márciusban vagy akár áprilisban lesz még békemenet, felhívva a figyelmet a társadalmi összefogás fontosságára. Biztosra persze senki nem tud tervezni előre, mindig a politikai helyzettől tesszük ezt függővé. Most például egyáltalán nem biztos, hogy lett volna békemenet, ha Bajnai szövetségesei nem ilyen visszataszító módon „ünnepelték” volna születésnapjukat a közelmúltban. Ez az embertelen megmozdulás nem egyszerűen illetlen egy demokráciában, ez veszélyeztet demokratikus pilléreket. Ellenfelek vagyunk, de nem ellenségek, ezt kellene megérteniük a baloldaliaknak.
– Hozhat vagy vihet a baloldal konyhájára, hogy rengeteg párt, köztük a legmarkánsabb, a DK is képviselteti magát a nagy közös október 23-ai rendezvényen?
– Személyes véleményem szerint a Demokratikus Koalíció nem a legmarkánsabb ellenzéki párt. Van egy vezetőjük, aki nagyon agresszív és petárdák robbantásával próbál magának médiafigyelmet kicsikarni; de országos hálózata alig van, alapszervezeteik pedig nem túl hatékonyak. A közös rendezvényük pedig szerintem nem a szervezetekről, hanem a szavazókról fog szólni. A kérdés az, hogy az ott elhangzó üzenetek hogyan mozgósítják majd a célközönséget. Ha például úgy alakul, hogy Gyurcsány Ferencék önállóan indulnak majd, akkor ők a maguk 2-3 százalékával komoly, 50-100 ezres tömböt szakíthatnak el az MSZP-től. Elképzelhető az is, hogy mindez csak februárban derül majd ki.
– Úgy tűnik, hogy a baloldal egyre agresszívabb eszközökhöz nyúl. Minek köszönhető ez?
– Az egész baloldalra ez nem igaz, csak azokra, akik pánikban vannak, ők támadnak nemtelen eszközökkel. Demokráciában a vita megengedett, de – képletesen szólva – a verekedés már nem. Azok ugranak elsősorban, akik szorulnak kifelé az összefogásból, és itt nemcsak Gyurcsányékra gondolok, hanem a volt LMP-s szakadárokra, vagy a Szolidaritásra.
– Számítanak-e arra, hogy most, a békemenettel párhuzamosan megpróbálják majd „felülmúlni” a Clark Ádám téri akciót?
– Bajnaiék mintha megszeppentek volna a szobordöntéstől, és talán levonták a tanulságokat. Ők azt hangoztatták, hogy a közepet, a bizonytalanokat akarják megszólítani, és nyugodt erőt kívántak sugározni. Ehhez képest egy ilyen agresszív gesztussal, ahol megcsonkítják egy regnáló miniszterelnök szobrát, majd azt rugdosni kezdik, ezzel még a meglévő támogatóikat is elijesztik maguktól. A közvélemény-kutatások is néhány hónap alatt jelentős csökkenésről számolnak be, ami arról árulkodik, hogy nem találták meg a módszereket, hogy növeljék a bázisukat.
