– Úgy tűnik, hogy a baloldal egyre agresszívabb eszközökhöz nyúl. Minek köszönhető ez?
– Az egész baloldalra ez nem igaz, csak azokra, akik pánikban vannak, ők támadnak nemtelen eszközökkel. Demokráciában a vita megengedett, de – képletesen szólva – a verekedés már nem. Azok ugranak elsősorban, akik szorulnak kifelé az összefogásból, és itt nemcsak Gyurcsányékra gondolok, hanem a volt LMP-s szakadárokra, vagy a Szolidaritásra.
– Számítanak-e arra, hogy most, a békemenettel párhuzamosan megpróbálják majd „felülmúlni” a Clark Ádám téri akciót?
– Bajnaiék mintha megszeppentek volna a szobordöntéstől, és talán levonták a tanulságokat. Ők azt hangoztatták, hogy a közepet, a bizonytalanokat akarják megszólítani, és nyugodt erőt kívántak sugározni. Ehhez képest egy ilyen agresszív gesztussal, ahol megcsonkítják egy regnáló miniszterelnök szobrát, majd azt rugdosni kezdik, ezzel még a meglévő támogatóikat is elijesztik maguktól. A közvélemény-kutatások is néhány hónap alatt jelentős csökkenésről számolnak be, ami arról árulkodik, hogy nem találták meg a módszereket, hogy növeljék a bázisukat.
