Rideg kijevi realitás

Ennek nem megkerülhető eleme, hogy Ukrajna nem igazán felkészült az integráció újabb fázisára.

Még van esély! Az ukrán kormány csak annyit jelzett, hogy egyelőre nem kész az aláírásra. Vilniusig még van néhány nap, s egyébként is, a remény hal meg utoljára! Mindezt Aleksander Kwasniewski, az Európai Unió egyik különmegbízottja hangoztatta, miután még egyszer meglátogatta Julija Timosenkót. A régiót jól ismerő volt lengyel államfőnek abban igaza van, hogy Ukrajnában minden és annak az ellenkezője is megtörténhet, s természetesen a remény hal meg utoljára. Mint ahogy a lelke mélyén azzal is tisztában van, hogy a vilniusi csúcs megkoronázását jelentő aláírásra immár nincs esély. A szép terveket felülírták a realitások. A rózsaszín köd felszállt, s helyében ott a rideg, hideg valóság.

Ennek nem megkerülhető eleme, hogy Ukrajna nem igazán felkészült az integráció újabb fázisára. Ez persze még nem lenne gond, hisz láttunk már olyan országokat, amelyek ennek ellenére nemcsak társult, hanem valódi tagok is lettek. Aztán az is egyértelmű, hogy maga az Európai Unió sem kész a bővítésre. Ukrajna behúzását jelen esetben távlati célok nélkül ugyan, de nagyon akarta, ám az értékeken kívül mást nem nagyon akart, részben nem is tudott ajánlani. Így aztán az általa kiélezett geopolitikai versenyben csatát vesztett Oroszországgal szemben.

Ennek nem megkerülhető eleme, hogy Ukrajna nem igazán felkészült az integráció újabb fázisára. Ez persze még nem lenne gond, hisz láttunk már olyan országokat, amelyek ennek ellenére nemcsak társult, hanem valódi tagok is lettek. Aztán az is egyértelmű, hogy maga az Európai Unió sem kész a bővítésre. Ukrajna behúzását jelen esetben távlati célok nélkül ugyan, de nagyon akarta, ám az értékeken kívül mást nem nagyon akart, részben nem is tudott ajánlani. Így aztán az általa kiélezett geopolitikai versenyben csatát vesztett Oroszországgal szemben. S talán éppen azért, mert az ukrán integráció kérdése számára valójában az amerikainál finomabb eszközökkel vívott, de igazából mégiscsak Moszkva befolyásának csökkentését célzó kérdés.

S ebben a kiszorítósdiban nem árt néha-néha rápillantani a térképre, amelyről azért messziről is látszik, hogy Ukrajna milyen szálakkal kapcsolódik keleti szomszédjához. Amely szomszédot nem lehet ignorálni, sokkal erősebb annál, hogy egy lendülettel csak úgy letolják a pályáról. Adott esetben sokat hibázott, amikor a fejét elveszítve durván nyomást gyakorolt szláv szomszédjára, szinte az Európai Unió ölébe lökve Kijevet, ám korrigált, megmutatva, hogy más is van a tarsolyában. Már csak azért is, mert az ukrán piac európai lenyúlása nagyon is érzékenyen érinti. S e valóság mindenképpen a legridegebb Ukrajna számára, amely kicsit romantikusan, kicsit oligarchikusan, de tényleg az európai integráció útját választotta, naiv ravaszsággal úgy gondolva, hogy ezzel a keleti kapcsolatok nem sérülnek.

Kijev azonban elszámolta magát. Csak az utolsó hónapokban érezte meg, hogy az európai integráció mindenáron történő erőltetése számára adott esetben a pénzügyi összeomláshoz vezet.
Viktor Janukovics mostani döntése nyomán természetesen igazolva látják téves előfeltevésüket azok, akik butaságból vagy jól felfogott érdekből jó ideje csak az ukrán elnök orosz pártiságát szajkózzák. Nem így van! Janukovics igazi tragédiája, hogy látva Ukrajna helyzetét és az Európai Unió tehetetlenséggel párosuló felsőbbrendűségét, éppen az általa leginkább félt Vlagyimir Putyinnak kénytelen engedni. Jelen helyzetben azonban nincs más választása. Az ország a csőd szélén áll, s ha a Gazprom akár csak ötven centtel emeli a gáz árát, összeomlik. Legalább 10 milliárdos nagyságrendű hitelre van szüksége, amelyhez az IMF olyan feltételeket szabott, például a gázár emelését, amelyet a 2015-ös elnökválasztásra készülő hatalmi elit nyugodtan politikai selyemzsinórként is értelmezhet.

Olyan államfőt azonban ritkán látni, aki pályája csúcsán kész lenne az öngyilkosságra. Viktor Janukovics tehát – tetszik, nem tetszik – reálpolitikusként cselekedett. Kiszolgáltatott helyzetben nem akarta kitenni országát az így eleve vesztes európai versenynek, főleg pedig nem dugta a saját fejét a hurokba. Helyette folytatja inkább az adott esetben egyedül lehetséges hinta-, bocsánat, többvektorú politikát. Győzött a rideg realitás, Ukrajnáért pedig tényleg kár!