A Krím oroszságának első reakciója tehát önvédelmi volt, és Moszkva sem engedhette meg magának, hogy ne demonstrálja a mellettük való kiállás szándékát. A jelenlegi felforduláshoz az is hozzájárult, hogy az ukrán központi hatalom meggyengülését látva az orosz nacionalisták is vérszemet kaptak, és sokak fejében megfordult legalább a Krím visszaszerzése. Ez azonban a szokásos szájtépés, amelyet csak a retorikájában vesz figyelembe a Kreml.
Ettől persze a maximum Kijevre koncentrálni képes államhatalom hiányában a végeken csak nő a káosz. Ez a Krímben azért különösen veszélyes, mert nemcsak Moszkva, hanem a tatár faktor révén a neooszmán kurzust vivő Ankara is erősen figyel a félszigetre. S akkor még nem beszéltünk az egyre markánsabban jelen lévő fundamentalista iszlámról. Mindez együtt könnyen „fekete-tengeri Koszovóvá” változtathatja ezt a még valahol a Szovjetunió felbomlása utáni állapotában megrekedve is csodálatos helyet. Egy ilyen konfliktusba pedig aligha akarhat bárki is belekeveredni. Mert ha ez a lőporos hordó felrobban, az Ukrajna felbomlásának kezdetén túl az egész eurázsiai térség destabilizálódását jelentené.
