Idén felesleges lenne azon vitatkozni, hogy év- vagy országértékelőt tartottak különböző politikusok, mert jobb, rosszabb kampánybeszédek voltak, még az obligát – ezúttal minden korábbinál aljasabb és mocskosabb – Orbán-szidalmazás is.
Schmuck Andor, aki most épp a Szociáldemokraták elnöke, az osztrák–magyar határon, a tábla alatt beszélt, pont 365 másodpercig. Kerek és korrekt beszédet mondott az unióhoz való tartozás fontosságáról. Vona Gábor, a Jobbik elnöke pártja Hét vezér tervét ismertette a miskolci kampánynyitón. Szavai és előadásmódja arra emlékeztettek, mintha egy fehérkülönítményesnek korteskednének. Szél Bernadett az LMP nevében pont ezen a hét végén nem értékelt senkit és semmit. Hallgatása alapján akár aggódhatunk is, hogy véget ért-e már a tavalyi év, esetleg megvan-e még egyáltalán az ország?
Az összefogás egy elkötelezett demokrata számára minden szempontból kifogástalan helyszínre, a Hilton szállóba verbuválta össze híveit. Az agyzsugorítást nem a pártszövetség jelenlegi miniszterelnök-jelöltje, Mesterházy Attila vezette le, hanem Gyurcsány Ferenc, akinek a balos sajtó szerint ez volt a tizedik „évértékelője”. A Népszava szedte pontokba a Gyurcsány-beszéd legfontosabb minősítéseit: szélhámos, álnok, erőszakos gyarmatosító, nem hazafi, silány fickó, gazember, Magyarország legkorruptabb politikusa, Magyarország első számú mákgubója, hazug. Ezek a gyalázkodó kifejezések nyilván nem a tavalyi évről szólnak, nem is az országról. Ez a visszafogott, kulturált, valódi demokraták hangja a kormányfőről, a kormányáról, a rájuk szavazó többségről.
