A szabadulójáték nem teljesen ismeretlen itthon, sokan játsszák egy szövevényesebb formáját. A résztvevőknek több feladatot kell leküzdeniük, és a tét is jóval nagyobb. A veszteseknek komoly hátrányokkal jár a bukás, a győzelem pedig jóval többet jelent a játék végén az egyszerű hátba veregetésnél. Ami azonban a legnagyobb különbség, hogy míg az előzőben a játékosok vígan adják közre élményeiket és a részleteket, addig ez utóbbiban akár győztes, akár vesztes meccsről van szó, nyilvánosan szégyellik az eredményeket, a legszívesebben azt is letagadnák, hogy a játékban egyáltalán részt vettek.
Ilyen például az eladósított pártingatlanoktól való megszabadulás című játék, amelynek verhetetlen mestere az időközben a bőrét is levedlett Szabad Demokraták Szövetsége. Az értékes belvárosi, a Mérleg utcai pártszékháztól például sikerült úgy haszonnal megszabadulnia a liberális pártnak, hogy az ügylettel okozott kárt a köz fizette meg. A Demszky-féle fővárosi vezetés pedig közreműködött a dologban. Tavaly év végén aztán kipattant egy másik botrány is. Kiderült, hogy 2009-ben a Magyar Fejlesztési Bank folyósított a párt számára több száz millió forintot ingatlanvásárlásra. A jogszabályellenesen vett helyiségekre a liberálisoknak akkor már nem volt szükségük. A közvélemény-kutatások alapján akkor ugyanis már mindenki tudta, hogy egy-két százalékon állnak, így a párt túlélésére nincs esély.
Az SZDSZ amellett, hogy nem törlesztette a bank által folyósított hitelt, nem fizetett az ingatlanok használatért bérleti díjat, nem fizette a közüzemi díjakat sem. Ezek a tartozások ma mind az ingatlanok terheit képezik. Ugyanúgy, mint a rendezetlen számlák is a politikai hirdetések után, és azon kifizetetlen követelések, amelyeket a Magyar Posta nyújtott be nekik. És mivel a sok tartozás miatt a különböző vállalatok végrehajtást kértek az ingatlanokra, ezért közülük több értékesíthetetlen, azaz a köz kára megtéríthetetlen.
Az SZDSZ arcpirító módon nem fizetett semmiért. Ennek ellenére egykori elnökei, vezető tisztségviselői közül többen még ma is mernek közéleti szerepet vállalni. Az pedig mindegyikükre igaz, hogy menekülnek és fenyegetőznek, és persze másra mutogatnak, ha a közpénz értelmetlen pazarlása után érdeklődik náluk egy újságíró. Pedig már az ügyészség is nyomoz.
