Az ismételten elsöprő felhatalmazás miatt ugyanis jóval nagyobb felelősség hárul a kormányra, és szinte minden azon fog múlni, hogy a kormánytagok komolyan veszik-e a miniszterelnöki intelmeket. A „magas szakítószilárdság” mellett ugyanis önmérsékletre is szükség lesz, és nem lehet harcba menni csak a fiatalság jogán. Mindezt úgy összegezte Orbán Viktor, hogy „elitekre szükségünk van, de elitista kormányra nem”.
A kabinet előtt óriási kihívások állnak, és most jóval több a bizonyítási lehetőség, mint 2010-ben, amikor az államcsődtől kellett megvédeni az országot. Ma már túl vagyunk a gazdasági konszolidáción, a pénzügyek rendbetételén, a Nemzetközi Valutaalap hitelének törlesztésén, így az építkezésé lehet a következő négy esztendő. Végre előre lehet tekinteni, és az előző ciklus munkájára alapozva az Új Széchenyi-tervben is leírt stratégia megvalósításáért dolgozni. Mert a kormányfői beszédben is elhangzott értékek betartását és a miniszterek munkáját az eredmények fogják minősíteni. Hatalmas lehetőség, amely talán egyszer, ha adódik az életben. Éppen ezért lesz nehezebb ciklus, mint az előző.
Ismét meggyőző politikai fölény és a választók bizalma (a határon túliaké is) áll a kormány mögött, amely a konszolidáció lezárultával végre megengedheti magának, hogy a stabil alapokon az építkezésre koncentrálhasson. A feladat azonban egy másik szempontból is nehéznek ígérkezik. Az április 6-án megroppant, majd az európai parlamenti választásokon végképp szétforgácsolódott posztkommunista pártok – már most látni – mindent megtesznek, hogy a harmadik Orbán-kabinetet külföldön lejárassák, legitimációját gyengítsék. Nem maradt más küzdőterük, csak a külföld, mert itthon jószerével csak egymás felőrlésével vannak elfoglalva.
Egészségügyi kordont vonnának a kormány köré, amelyről minden eszközzel bizonyítanák, hogy nem néppárti, nem polgári, nem centrista, hanem ennek épp az ellenkezője. A recept már kész, a Bilderberg-konferenciáról ki is szivárgott: A Fidesz– KDNP-szövetséget a hazai viszonylatokat nem ismerő külföldiek szemében egybe kell mosni a Jobbikkal, és szélsőséges, rasszista pártként kell Európában és a tengerentúl beállítani. (Ilyenkor szoktunk elgondolkodni azon, hogy a kémbotrányba keveredett Jobbik vajon mely pártok érdekeit is szolgálhatja )
A legitimáció gyengítését már akkor elkezdték, amikor a csökkentett létszámú parlament új választási rendszerét külföldön torzító, a Fidesznek kedvező alkotmánymódosításnak titulálták, de az EP-választások 54 százalékos eredménye az MSZP 10 százalékával szemben nem szorult magyarázatra. A tegnapi eskütételen mellesleg sem Bajnai Gordon, sem Gyurcsány Ferenc nem vett részt (nem mintha bárkinek is hiányoztak volna), de szemlátomást nem tudnak veszíteni. A külföldi aknamunka koncepciójába illeszkedik Bokros Lajos, az MSZMP, az MSZP, az MDF, majd a Modern Magyarország Mozgalom (mikor melyik) hívének véleménye is, amely szerint simán elképzelhető, hogy adott esetben külföldről, nemzetközi segédlettel döntsék meg a kormányt. Emlékszünk még Charles Gati ötpontos kormánybuktató tervére, amelynek legutolsó állomása a pénzügyi kivéreztetés után a polgárháború kirobbantásának lehetősége volt