Irigylésre méltó a kor, amely jól ismeri a botrány, botránkoztatás fogalmát, s tisztában van azzal, hogy nemcsak az követ el bűnt, akinek tettei megbotránkoztatóak, hanem az is vétkes, aki szemet huny a skandalum fölött. A média huszonöt éves késéssel föltálalta Sipos Pál középiskolai tanár pedofilmúltját, aki ügyének eltussolása után zökkenőmentesen átigazolt a televízióhoz. Nagyon naivnak kell lennie annak, aki véletlennek hiszi, hogy a pedofil tanár éppen a gyerekműsorokat szerkesztőségébe kerülhetett, s ott dolgozhatott évtizedekig. Nemrég meginterjúvolt tévés kollégái úgy áradoztak Sipos Pál tehetségéről, mintha az jogosult lett volna elfedni jellemének fogyatékosságait. Közben azért kiderült, hogy szinte mindegyik munkatárs tudta, hogy Sipos kolléga körül „valami nincs rendben”, egyikük pedig, elég groteszk módon, azért aggódott, mi lesz, ha az amúgy nős Sipos Pálról kiderül odahaza, hogy a fiúkat szereti. Mellébeszélés ez a javából, ahogy az is, hogy a gyerekeket az említett tévécsatornánál annyira óvták, hogy a forgatási szünetben még cigarettázni sem volt szabad a közelükben. Ha igazán óvták volna őket, a közelükbe se engednek egy pedofilt.
Ne tegyük egymás mellé fundamentalista módon a homoszexualitást és a pedofíliát! A józan ész, a morális alapú megértés és a felnőtt világon belüli szexuális szokások különbözősége iránti tolerancia éles határvonalat húz a kettő között. A zaklatásnak kitett gyerek helyzete egészen más. Ő nem képes úgy védekezni, ahogy egy felnőtt. Különösen akkor nem, ha az illető piedesztálon van: színvonalas órákat tartó tanár, lelki vezető. Ezért érthetetlen, hogy a tévés kollégák enyhítő körülményként emlegették a pedofil szerkesztő „kreativitását”, holott a tehetség, a megnyerő, lehengerlő stílus ebben az esetben a bűn kivitelezését szolgálta. A szülők is jobban bíznak a tekintélynek örvendő, közkedvelt tanárban, mint abban, akinek unalmasak az órái, és még fegyelmezni sem tud. A gyerekek pedig szeretetükkel, sőt, nem ritkán rajongásukkal honorálják az átlagból kiemelkedő, velük bizalmas kontaktust teremtő tanár színes óráit – a még színesebb különórákon vagy táborban éri aztán őket a meglepetés Ördögi kör ez. Egy rajongó kamasz könnyen csapdába ejthető. És amint az ábra mutatja: a pedofil fogságába került egy egész gyereksereg. Hogyan történhetett? Úgy, hogy a gyerekek követendő mintát, példaképet keresnek, még akkor is, ha manapság a liberális szótárban ilyen, hogy „példakép”, nincs, csak a porosz iskolarendszerben létezett. Pedig van vágy a kamaszokban egy felnőtt barátságára, és van ideálkeresés. És aztán van arcra bukás, csalódás és megszégyenülés. Egy gyerek lelke vagy összetörik, vagy deformálódik. Az a kamasz, akit valaha is letámadott a tanára, s nem volt elég erős neki nemet mondani (Hogyan? Egy példaképnek?), hosszú évekig cipelni fogja magában a bűntudatot, ami egész libidójára, sőt párválasztására is rányomhatja a bélyegét. A bűntudattal terhelt kamasz, aki a világnak nem mer beszélni róla, minek volt részese (hiszen retteg attól, hogy őt fogják hibáztatni), még a szexualitásban is büntetni fogja önmagát. A többi pszichiáterekre tartozik.