A Tusványoson elmondott idei Orbán-beszéd (a fura szóösszetétel azt jelzi, hogy a szabadegyetemet előbb Bálványoson szervezték meg, de a rendezvény hamar kinőtte magát, és átköltöztették Tusnádfürdőre, ahol immár szintén kicsi a hely) komoly hullámokat vetett ellenzéki és liberális oldalon. Akad olyan párt, amely egyenesen elmeháborodottnak és/vagy hazaárulónak nevezte a kormányfőt, amiért többezres hallgatósága előtt ki merte mondani: a liberális államszervezési modell megbukott, és helyette valami mást kell kitalálni.
A „mindent lehet, ami a másik szabadságát nem sérti” elv a gyakorlatban úgy működött, hogy az erősebb húzta meg a határvonalakat, és eltaposta a gyengét. A miniszterelnök kijelentette: „a világban versenyfutás van annak az államnak a kitalálásáért, amely leginkább képes egy nemzetet sikeressé tenni. Ma a világ azokat a rendszereket próbálja megérteni, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, talán nem is demokráciák, és mégis sikeresek”, és ezek között megemlítette Szingapúrt, Kínát, Indiát, Oroszországot és Törökországot.
Az új világban – amelyet a miniszterelnök munkaalapú nemzeti államként definiált – a kormánynak a nemzet érdekét kell szolgálnia, és védenie kell a közösségi tulajdont. Ez nem tetszik a korábbi privatizátoroknak, a bérrettegők azt sikoltozzák, hogy vége hazánkban a demokráciának, Orbán az új Putyin, meneküljön, ki merre lát.
Azt látom, hogy a liberálisok nem szeretnek dolgozni, de azt egyszerűen nem értem, miért a zsigeri rettegés a munka szótól. Kinek jó az, ha a mélyszegénységben élők közül immár egy egész generáció nőtt fel úgy, hogy fogalma sincs a rendszeres elfoglaltságról, mert szüleit sem látta munkába menni? Ha Orbán Viktor kimondja, hogy munka nélkül nem megy az ország felemelkedése, az nyilván árt azoknak, akik eddig ügyeskedéssel is egész jól megéltek, de tőlük a nemzet egy fikarcnyit sem jutott előbbre. Lehet növelni a szociális és a jóléti kiadásokat, de ha ennek nincs meg a fedezete, akkor egyre mélyebb szakadékba kerül az ország – igaz, néhány szavazat beseperhető a felelőtlen gesztusért cserébe.
Minden Tusványos, így az idei, 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor is kitűnő alkalom volt arra, hogy az ember rég nem látott ismerősökkel találkozzon, megigyon egy sört a fenyőfák alatt. Értelmes előadások, tartalmas és előremutató viták, de még a felhőtlen szórakozás is kipipálható, mindenből bőven van választék. A rendezvény négy napja alatt itt a legnagyobb az egy négyzetméterre jutó politikusok száma a Kárpát-medencében, és ez nem feltétlenül zavaró, de a figyelmes szemlélő egészen érdekes megállapításokat is tehet.
Például azt: a miniszterelnök körül riasztóan megnőtt a meglehetősen szervilis, ám a világ felé buta agresszivitást mutató emberek száma. Ennek a típusnak a jellemző példája a miniszterelnök sajtósa, aki fizikailag is inzultálta kollégánkat, miközben az lenne a dolga, hogy segítse a munkájukat végző újságírók tevékenységét. Mi a magunk részéről jeleznénk: a bunkóság, az agresszivitás, de még a lihegő szervilizmus sem tartozik a polgári, keresztény, konzervatív erények közé.
