Emellett igaz az is, hogy a liberális demokrácia legvehemensebb védelmezői sem tudnak végső soron mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a jog előtti egyenlőség a demokráciában is csorbát szenved. Hiszen a szegények képtelenek megfizetni a legjobb ügyvédeket, akik ügyüket a leghatékonyabban tudnák képviselni.
Előfordulnak persze üdítő kivételek. Amikor az ügyfelek mindegyikét a szakmaiságuk alapján kiválasztott és megfelelően megfizetett ügyvédek képviselhetik. Ez a szerencsés helyzet Magyarországon épp most állt elő. Akkor, amikor a bíróságon a tehetős bankokkal szemben az állam által felkért ügyvédek képviselhetik megfelelő díjazás fejében a devizában eladósodott s a sokszor csőd szélére sodródott családokat. Minden körülmény adott a vita egyenlő felek közötti lefolytatására a bíróságon, kár lenne ezt elszúrni.
Márpedig a dolgok ebbe az irányba mutatnak. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) olyan nagy ügyvédi irodákat hívott meg és bízott meg a munkával, amelyeknek a banki ügyekben való jártasság saját maguk szerint sem erősségük. Ráadásul amelyik közülük vett már részt ilyen perben, az sem az adósokat képviselte, hanem a bankokat. A minisztérium inkább találhatott volna olyan tapasztalt, a banki ügyekben valóban jártas ügyvédeket, akik ma is és egyenként is százával képviselnek adósokat a bíróságon.
Egyelőre a díjazás körül sem tiszta a helyzet. A minisztérium honlapjára a mai napig nem kerültek föl az irodákkal kötött szerződések, így még csak annyi tudható, hogy általában nettó 38 ezer – illetve egyikük 50 ezer – forintért végzik a munkát óránként, ami nem kevés. Az, hogy ezért pontosan mit kell elvégezniük az ügyvédeknek, vagy például azt, hogy milyen feltételekkel vonhatnak be kisebb irodákat alvállalkozóként, egyelőre nem ismert. Az sem tesz jót az egész ügynek, hogy a tárgyalások végén az irodák által a saját maguknak megállapított, közel hárommilliós ügyvédi költséget nem egy esetben olyannyira sokallta a bíróság, hogy az elvégzett ügyvédi munka díját ennek a töredékére csökkentette.