Két számjegyű fejlődést könyvelhetett el az ipari, ezen belül is az építőipari termelés, valamint az új beruházások. Bő húsz százalékkal terjeszkedett a feldolgozóipar, emelkedett a kivitel, így közel kétszáz milliárd forint exporttöbbletet értünk el egy év alatt. Több új megrendelést kapnak a hazai vállalatok, jelentősen élénkült a lakosság fogyasztása és a kiskereskedelmi forgalom. Ráadásul a növekedés immár tartósnak mondható, gyorsuló ütemű még a nullaszázalékos infláció mellett is, így végképp nem lehet azt mondani, hogy csak átmeneti folyamatról van szó, ahogy azt az ellenzék papagájszerűen ismételgeti.
A hétköznapi élet változását leginkább a lakossági vásárlások stabil emelkedése mutathatja, illetve az, hogy a foglalkoztatottak száma jóval meghaladja a négymillió főt. A vállalkozók számára az érzékelhető, hogy az alapkamat csökkentése miatt olcsóbbak a hitelek, és a jegybanki élénkítőprogram segítségével eddig már ezermilliárd forint (!) kedvezményes hitel talált gazdára a magyar cégek körében.
A növekedési hitelprogram önmagában közel egy százalékkal emeli a GDP-t, és a kerete még távolról sem merült ki. Olcsó poén lenne most szembesíteni a széteső „baloldalt”, hogy a legutóbbi időkig szajkózták: „ami most történik, az a szakadék felé viszi az országot” (Bajnai Gordoné a jogdíj). És ne bánjuk azt sem, ha a 86 éves Charles Gati és itthoni segítőtársai a tények ellenére is hiába próbálják egy hanyatló Magyarország képét felfesteni a laikus külföldiek előtt, azt ajánlgatva, hogy az EU vagy Amerika vezessen be szankciókat hazánk ellen – már amíg nem tör ki itthon az általuk erősen vizionált civil forradalom. És ne sajnáljuk Olli Rehn leköszönő uniós biztost sem, amiért ismét mellétrafált egy gazdasági előrejelzésével, így minimális esélye maradt, hogy újra túlzottdeficit-eljárás alá vonhassa Magyarországot.
Ennél sokkal fontosabb, hogy a jelenlegi kilátások szerint a második fél év már nem lesz ennyire rózsás. Sújt minket az ukrán– orosz konfliktusnak az egész térségre is vetülő bizonytalansága, az orosz élelmiszer-embargó és az euróövezet (ezen belül is a német gazdaság) lassú, mindössze 0,7 százalékos (!) növekedése. Az új geopolitikai kockázatok (főként a közel-keleti helyzet elmérgesedése) pedig tartósan magas, hordónként száz dollár feletti olajárat hozhat nekünk. Az amerikai jegybank októberben végleg befejezi élénkítőprogramját, amely a globális (állam-) kötvénypiacokat, így a magyart is megrázhatja. Mindezek együttes jeleit már most láthatjuk a forint gyenge árfolyamában. És még idén rendezni kell a devizahitelek kérdését, ami súlyos százmilliárdokat jelent az államnak és a bankoknak (utóbbi csak annyiban érdekes, hogy még kevesebb hitelt fognak nyújtani). Végül visszafogottságra int, hogy a nyolc évvel ezelőtti „rekordot” most elvileg megdöntöttük ugyan, de az akkori GDP-adatban jókora részt képviselt az állam és a lakosság túlzott és fenntarthatatlan eladósodása.
Úgy könnyű volt. Így pedig – a termelés növekedésével – sokkal nehezebb
